Mai nap azért találkozunk, a chocoMe tulajdonosával, hogy a Valentin napra való tekintettel megismerjük Mészáros Gábor munkássága mellett a magánéletének egy részét is. Megismerhetjük párját, Király Marcsit.
Ha jól tudom, nagyon keveseknek adatott meg az, hogy a magánéletedbe betekintést nyerjen, ezért nagyon köszönöm, hogy én ezt most megtehettem.
Bármikor találkozunk, nyugalom árad belőled, de gondolom neked is voltak olyan időszakaid, amikor nem voltál annyira kiegyensúlyozott, mint ahogy most látnak az emberek.
G: Hát, nyugalom az nincs egyébként, csak lehet, hogy jól leplezem. Napi probléma mindig van, sőt napi szinten felmerülnek olyan dolgok, amikre nem számít az ember, de nyilván ezeket mindig megoldjuk.
de még a kóstolás előtt kicsit utánaolvastam, hogy mi is az a rózsabors. A rózsaborssal elsősorban díszíteni szokták az ételeket: a szárított bogyókat összekeverik egyéb borsfajtákkal, és átlátszó borsőrlőben ékesítik velük az asztalt. Fűszerként nem érdemes bors helyett használni, mivel azt nem pótolja, a rózsapiros szemek íze nagyon gyenge. Túlzott fogyasztásuk némely embernél légzési nehézséget okozhat, illetve irritálhatja a nyálkahártyát. Nagyobb mennyiségben az emésztőrendszerben émelygéssel és hányással járó gyulladást okozhat. De persze nem kell aggódni, ebben a csokiban nagyon kevés a fűszer (és mint tudjuk, bizonyos dózis felett a dihidrogén-oxid is mérgező).
sőt, exkluzív csomagolás jellemzi a legegyszerűbb terméküket is.
Dominok Dominojának. Idén a karácsonyi bevásárlás alkalmával megláttam egy másik cég által készített (számomra) új változatot is, ami nem is volt olyan nagyon drága (ilyet nem igazán szoktam mondani decemberben, most is volt, hogy csóváltam a fejem egyes termékeknél, hogy ki az a hülye, aki ennyiért megveszi...), persze jellemző, hogy a nagy ajándék eldugások, csomagolások közepette a blokkot már elhagytam, így csak megközelítőleg tudom az árát (lásd legalul).
A dobozán egyébként semmi különös figyelemfelkeltő dolog nincs, talán az elmúlt években ezért nem is szúrt szemet. Szerintem látszik a dobozon, hogy nem valami állati drága cucc és lehet reménykedni, hogy valami megszokott német minőségi speckó termék, és a havas táj azért azt is sejteti, hogy leginkább karácsonyra szánt édesség. Amiért leemeltem a polcról, az a doboz közepén lévő vörös meggy illusztráció volt. A hagyományos domino nagy kedvencem, de minden újdonságra nyitott vagyok, kíváncsivá tett a meggyes változat.
mindketten olyan dolgok, amiket senki se keres egész évben, decemberben mégis mindenki meg van őrülve érte, és két pofára zabálja.
ha valaki édességet szeretne ajándékozni, akkor nem lesz nagy gondban. Felfedező utamon találtam rá erre a hűvös külsejű csokoládéra is. Maga a cég eddig ismeretlen volt számomra, az ízesítések azonban m
csak 87 grammot nyom a tábla a szokásos 100 gramm helyett. Ez még merészebb, ugye? De mielőtt felhördülnétek, hogy "már megint egy termék, aminek trükkösen emelik az árát" , azért érdemes egy picit utánaszámolni: a tábla szabvány méretű, csak a keksz könnyebb, mint a tömör csokoládé. Legalábbis remélem, hogy csak ez az oka a súly különbségnek, és a legközelebbi táblánál nem fog a Kraft ezzel tréfálkozni.
Amikor otthon kinyitottam a kartont, morcos lettem, a nagy doboz háromnegyed részben volt csak tele (a képen már csak 4 van benne...), simán beleférne még egy kis süti...
egyesével szemügyre vettem, majd ezt a táblát is tettem a látottak soraiba, mire ő lelassítva a pakolási folyamatot felhívta a figyelmemet, hogy "amúgy ez nagyon menő csoki lehet, ez volt a legdrágább". A 100 grammos csokoládé első pillantásra elég jelentéktelen külsejű. Sima fehér háttér, semmi inda, semmi dekoráció - talán ezért is siklottam el felette - csak az arany betűk sugallanak valami kis luxust, de ettől még a csomagolás nem mondható giccsesnek. Szerintem a fehér alap valamelyest még elegánssá is teszi a tábla küllemét, és ami kifejezetten szimpatikus a csomagoláson, hogy nem egy illusztráción láthatjuk a csomagolás mögé bujtatott csokoládét, hanem egy szépen elkészített fénykép mutatja, hogy csak finom lehet egy ilyen szép fényű mandula- és narancsdarabokkal teli étcsokoládé (persze ennél sokkal többféle íz is 
Miután párom felhívta a figyelmemet arra, hogy minőségi csokoládét tartok a kezemben, egyre nagyobb izgalommal bontottam ki, és kóstoltam az enyhén sötét színű csokoládét, ami egyébként 58% kakaótartalommal bír. Első ami megcsap, az illat, ami leginkább a natúr holland kakaóra emlékeztet, szinte egyáltalán nincs vaníliás illata. Erős, hosszan tartó enyhén kesernyés íze van, szeretem, ha a kakaó naturisztikus ízét ki lehet érezni egy kicsit. Mindig nagy csodálattal tölt el, hogyha egy sötét színű, kicsit nehezen törhető csokoládé a látszat ellenére krémesen olvad a szájban, csodálatos! A tábla tartalmaz 6%-ban pörkölt mandula darabokat, ami elég ahhoz, hogy minden egyes kockára jusson pár ropogós darab. A kandírozott narancshéj (4,5%) mennyisége elég kevés, mégis erősen dominál, ez egy kis pikáns ízt ad a csokoládénak.
az esemény. A helyszín változatlanul a Budai Vár, szerencsére a szabadtéri rendezvényt (eddig) egyik évben sem mosta el az eső. A mostani esemény szeptember 20-23. (csütörtöktől vasárnapig) tart, azaz aki nem tudja, mivel töltse el ezt a hétvégét, az már veheti is a cipőjét... :-)
változatot nem annyira szeretem, mert nehéz szállítani nyáron, nem egyszer jártam már úgy, hogy mire célba értem a táblával, a zacskóban szó szerint folyt a csokoládé. Idén már tanultam a hibákból és este hoztam haza, így a csoki se olvadt el és én se kaptam napszúrást. Az úton vizsgálgattam a táblát. Szerintem ötletes a ceruzarajzos “GOOD” felirat a szilvákkal kombinálva, de ettől függetlenül nem túl sok reményt fűztem a tábla minőségéhez. Otthon kibontva elég jól megmaradt az állaga. A csokoládé illata egyszerűen nyami :-) 
egy csaknem 20 éves filmstúdió 
logójára. 
