Szekta a Csokoládé Mennyországban
avagy a csokoládékatasztrófa
Nagyon régen (tini koromban) olvastam utoljára "limonádét", nem az én műfajom. Jobban 
szeretem a szakkönyveket, szépirodalmat, vagy ha már a könnyed műfajt nézzük, akkor a képregényeket. De ezt a könyvet kötelező olvasmányként vásároltam. Az első negyven egynehány oldalt még a vásárlás napján elolvastam, kicsit Szex és New York (négy barátnő, akik a törzshelyükön kiteregetik a családi szennyest; meleg pasi aki érti a női lelket) és a Bridget Jones naplója (duci főszereplő cikis helyzetekbe kerül) turmix. Nekem túl egyszerű, kicsit butácska, túl plázacicás a szövegkörnyezet. Most, hogy ilyen zord, itthon ülős napok vannak, újra elővettem jobb híján.
A könyv tele van olyan tréfás együgyű hasonlatokkal, mint: "Még egy dózist kérek!", vagy "A csokoládé világának Chanelje" stb.
Ami zavart, hogy az író dobálódzik hangzatos szavakkal, de szerintem nem különösebben ért a csokoládékhoz: "Legújabb szenvedélyem az olyan ínyenc csokoládé, amit a világ minden táján lévő ültetvényekről származó, válogatott kakaóbabból készítenek. Trinidad, Tobago, Ecuador, Venezuela, Új-Guiena."
Ez ugye most divat, a médiából is ez ömlik. Aztán pár sorral lejjebb dicséri a Cadburyt, Chokitot...
Amikor a főszereplő édességet eszik, az alábbi márkákat sorolja: Mars, Snickers, Bounty. Ennyi lenne a nagy ínyenckedés? Vagy ez az egész valójában csak egy marketing trükk?
A 100. oldalon is túl voltam, de itt már erősen hezitáltam, hogy folytassam-e egyáltalán még valaha. Két hét múlva újra elővettem a könyvet, újabb 130 oldalon átrágtam magam, de azt is már inkább csak a kritika miatt. Végül ne haragudjatok, de a fennmaradó 257 oldalt nem vagyok hajlandó elolvasni, senki kedvéért sem. Úgyhogy sajnos nem tudom, hogy mi lett a vége :-)
De legalább most már van egy megkímélt állapotú eladó könyvem 1500 Forintért.
Ára: 2999 Ft - Ez volt aztán a pénzkidobás, vettem volna magamnak inkább Niedereggert. Ha lesz második kötet (és miért ne lenne) arról már biztos nem fogok véleményt írni...
