Mai nap azért találkozunk, a chocoMe tulajdonosával, hogy a Valentin napra való tekintettel megismerjük Mészáros Gábor munkássága mellett a magánéletének egy részét is. Megismerhetjük párját, Király Marcsit.
Ha jól tudom, nagyon keveseknek adatott meg az, hogy a magánéletedbe betekintést nyerjen, ezért nagyon köszönöm, hogy én ezt most megtehettem.
Bármikor találkozunk, nyugalom árad belőled, de gondolom neked is voltak olyan időszakaid, amikor nem voltál annyira kiegyensúlyozott, mint ahogy most látnak az emberek.
G: Hát, nyugalom az nincs egyébként, csak lehet, hogy jól leplezem. Napi probléma mindig van, sőt napi szinten felmerülnek olyan dolgok, amikre nem számít az ember, de nyilván ezeket mindig megoldjuk.
Egy ilyen dinamikusan fejlődő vállalkozás mellett jut elég időtök egymásra?
M: Kevés, nagyon kevés. A hétköznapok úgy telnek, hogy este 7 után érkezem haza. Talán van egy közös vacsora, és akkor már nagyon jól kezdődik az este. Utána mindenki még egy kicsit dolgozik, majd úgy 10 körül tudunk együtt lenni. De ez a sok munka időszakos, ahogy a csoki is, van időszak, például nyáron, amikor melegebb van, az látszik a Gábor szabadidején is.
G: De a szezonban, szeptembertől húsvétig mindig nagy a pörgés és olyankor sajnos elkerülhetetlen, hogy egy egész hétvégi munka is becsússzon.
Tudom, hogy neked is egy felelősségteljes munkaköröd van egy multinál, a főállásod mellett tudsz segíteni Gábornak a chomoMe-ben?
M: Sajnos nagyon keveset, annyira kevés az idő. Hazajövök és akkor is a saját munkámmal foglalkozom. Talán a Valentin napi időszak az, amikor együtt találjuk ki a csokikat. Inkább az a jellemző, hogy este meghallgatom, hogy mesél.
G: Például a mostani Valentin napi kollekciót is együtt készítettük el. Még karácsony előtt raktuk össze. Volt, hogy este 10kor is lejöttünk, és addig nem is mentünk fel, amíg nem készültünk el.
A munkád terén mi a jövőbeni cél? Van még hova fejlődnöd?
G: Én nem vagyok az a hátradőlős típus. Mindig, napi szinten megy a gondolkodás, ötletelés, mit lehet a vállalatirányításban, például IT rendszerben jobbá tenni, könnyebbé, illetve nagyon sok időm elmegy az üzletfejlesztéssel, az exportpartnerek kezelésével, oktatásával, hogy ők is magukénak érezzék ezt a chocoMe szellemiségét.
Szerintem sokan ismerik a chocoMet, mint márkát, és sokan tudják is, hogy te állsz a finom csokoládé mögött. Van egy manapság felkapott kifejezés, celeb. Te mennyire érzed magad annak?
G: Jaj, nem, biztos, hogy nem. Egyébként ez valamilyen szintén egy tudatos kommunikáció volt. Úgy gondoltam, hogy ha van egy új termék, ami valóban kézműves termék, az úgy tud még hitelesebb lenni, ha a nevedet és arcodat adod mellé. De ha egy manufakturális jellegű, bármilyen termékről is beszélünk, nem feltétlenül a csokoládéról, akár egy borász, akkor szívesen adja hozzá a nevét, ha valóban hisz a saját termékében és tudja azt, hogy minőséget állít elő. Eredetileg az volt a terv, hogy saját név legyen a brand, a márkanév, de lássuk be Mészáros néven csokoládét nehéz lenne eladni...
A magánélet terén is ennyire világosan megvan a jövőképed?
G: Persze. Most itt lakunk egy 50 nm-es kis lakásban, de csak azért, mert ez egy óriási előny, hogy nem kell autóba ülni, csak átsétálok az úttesten és itt is vagyok. Nyilván előbb-utóbb többen leszünk, és akkor ez már kicsi lesz. Nyilván az ember szeretne egy nyugodt környéken egy kis kertes házba elmenni. Már csak azért is, mert mindketten vidékiek vagyunk, bár én már régóta itt élek.
Ebben a témában láttam, hogy Marcsi élénken figyeli Gábor gondolatait. Valljuk be ez inkább nőket foglalkoztató téma.
Marcsi, neked jobban ki van rajzolódva a magánéleted?
M: Igen, szerintem a nőknek mindig több idejük van ezen gondolkodni. Szerintem hasonlók, sőt tudom, hogy ugyanazok a terveink, én tisztán látom magam előtt a jövőt Gáborral. Tudom, hogy lesz egy vagy két kisbabánk majd valamikor. Mindennek eljön majd az ideje, de én most így nagyon jól érzem magam vele.
Mikor ismerkedtetek meg, és hogyan?
G: Munkahelyen ismerkedtünk meg 8 éve a Heinekennél. De nem a legelején, hanem úgy nagyjából 3 éve alakult úgy az életünk, hogy együtt lettünk.
Mi tetszett meg Neked Gáborban leginkább?
M: Nekem a szeme. Tudom, hogy elég sablonos, de a szeme mindent elárul. És ez is sablon, de tényleg igaz, hogy hasonló emberek hasonlókat vonzanak. Mindketten multinál dolgoztunk, pontosan ugyanabban a munkakörben vagyok, mint Gábor. Tehát ha sokat utazom, hétvégén dolgozom, akkor ő jól tudja, hogy ez mit jelent.
G: Ami persze fordítva is jelentkezik, most hogy elindult az export, én is nagyon sokat utazom külföldre. Persze van, hogy eljön velem, ha meg tudjuk oldani, most is volt velem Lyonba. Úgyis keveset vagyunk együtt.
Egy nehéz nap után, mi a legfontosabb számodra, mit jelent neked az otthon melege?
G: Sokan mondanák azt, hogy “mire hazaérsz legyen meleg vacsora az asztalon”… Igazából én azért nem mondom ezt, mert kifejezetten szeretek mindent csinálni, akár gyorsan egy salátát vagy hétvégén főzőcskézni. Mert ez egy olyan dolog, ami kikapcsol. Persze szokott főzni Marcsi is. De ha itthon vagyunk, akkor azt szeretem, amikor én, mert az kikapcsol. Persze nem minden nap, hétközben inkább csak saláta jellegű dolgok, inkább a hétvégén szoktam főzni.
Miket szeretsz főzni?
G: Főként a gyorsan elkészíthető dolgokat. Nem a félkész termékeket csináljuk meg gyorsan, hanem bevásárolni a piacon és utána a friss zöldségekből nekiállni. Illetve vannak saját kreációim is, például nagyon szeretem a citromos rákot. Meg nagyon szeretem a különleges fűszereket, mivel sokfelé járok, itt-ott vásárolok és így már nagyon sokféle van. És ezekkel kísérletezem is, hogy melyik mivel lesz jó stb. És néha nagyon jól bejön. Például a rakott kel, amit nagyon szerettem, és a multkor anya küldött egy adagot, és nem azt mondom, hogy nem ízlett, de már annyira hozzászoktam a saját magam által kifejlesztett recepthez, hogy... hát igen most ebben leköröztem anyát.
Ezt meg szabad írni? Anyukád olvasni szokta?
G: Ezt mondtam már neki, hogy szerintem jobb vagyok a rakott kelben (nevet). Meg van egy olyan nagy kedvencem, hogy háromféle kaliforniai paprika, tv paprika, póréhagyma, lilahagyma, vöröshagyma, ezeket mind apróra felvágom, forró olajon gyorsan átsütöm, párolom, utána csirkemell ugyanígy, ezt összekeverni, és ebben igazából még nincs semmi de utána a fűszerezés...
M: Akkor most szakácskönyvet is ki akarsz adni? (nevet)
G: Nem, de ez így tényleg tök finom és egészséges. Ami fontos, és erre oda kellene figyelni, mert azt vettem észre, hogy nem mindig azt eszem és akkor amikor kellene. Például délben van, hogy semmit, de később pedig jön kis alma nutellával.
Nutella, az mindig jöhet!
M: Igen és utána még 10-től 11-ig nasizik, ott mozizik a hűtő előtt egész este.
G: Hát az külön történet, olyan logisztika van a hűtőben egyébként...
M: Jajj ezt inkább ne mond el! Vagy ne írd le!
G: De miért ne? Ez tök racionális szerintem. Minden polcon megvan ugye a termékek helye, hol van a sajt, húsjellegű dolgok, konzervek...
M: De várjál ez idáig még normális, de a rendszer...
G: Hát igen, nálunk nem az van, hogy hazahozom a felvágottat és berakom csak úgy a hűtőbe, hanem konkrétan szavatossági idő szerint szépen növekvő sorrendben, tehát felül van az, ami legkorábban fog lejárni. És ugyanígy sajtok, joghurt, és persze minden címkével kifelé sorban, mint ahogy egy boltban is elvárják. De én például a paradicsomot is mindig úgy rakom el, hogy a zöld csumától megszabadítva, mert az elszárad, töredezik, kosz lesz...
De ha leveszed a csumát akkor gyorsabban megromlik, nem?
G: De nem, mert mindig csak annyit veszek, ami pár nap alatt elfogy. Inkább veszek többször frisset.
De a főzéstől visszatérve az otthon melegéhez. Van olyan vágyad, ami még nem teljesült?
G: Nem mondanám. Csak tényleg az, hogy legyen egy kis családi fészkünk, házunk. Persze nem kell nagyra gondolni, nem ranch meg lovak, csak hogy mégse 50 nm-en nevelkedjen egy-két gyerek.
M: Én mindenképpen kettőt szeretnék, mert egyke vagyok. Nagyon széles baráti köröm van, de mindig is hiányzott egy olyan erős kötelék mint egy testvér. Látom például a Gábort és a hugát, hogy milyen szoros kapcsolat van közöttük
Ti tartjátok a Valentin napot?
G: Hát csak úgy, hogy van egy közös vacsora egy étteremben, nem ajándékozunk úgy, mint mondjuk Karácsonykor. Esetleg csak valami kis apróság, az se a Valentin nap miatt, hanem akkor ezt a napot egymásnak szánjuk, este nem dolgozunk...
M: Csak szólók Gábor, hogy két nap múlva Valentin nap, ha dolgozni mersz, én kinyírlak! Ezért szeretjük az ünnepeket, amikor nem dolgoznak a lányok az üzemben, akkor a Gábor is sokkal nyugodtabb.
G: Persze ilyen csak kétszer van egy évben...
