Ez a vonzó, egyedülálló kézműves csokoládé egy igazi hungarikum (székhelye Dombóvár). Sokan úgy érzik, hogy nehéz Magyarországot bemutatni, külföldön csak a piros paprika, téli szalámi, tejföl szavaknál kezd valami derengeni az embereknek. Pedig még gasztronómiai téren is sokkal több dolog van, amire büszkék lehetünk: Szerencsi, chocoMe, Gabriel Bonbon Manufaktúra stb...
A kézzel készített termékek általában különleges ízvilágokkal is megpróbálják felhívni magukra az ember figyelmét. A Gabriel manufaktúra esetében sincs ez másképpen, a minőségi csokoládéból készített 80 grammos táblák nem mindennapi ízorgiában részesítik a kóstolókat: virágpor, szerecsendió, pisztácia, ánizs, levendula, rózsabors, gabonagolyó, szőlőmag…
Én most kétféle ízt választottam a színes palettából.
Tejcsokoládé és rózsabors
Piros is meg bors is, így a külseje alapján először arra számítottam, hogy chilis jellegű íze lesz, 
de még a kóstolás előtt kicsit utánaolvastam, hogy mi is az a rózsabors. A rózsaborssal elsősorban díszíteni szokták az ételeket: a szárított bogyókat összekeverik egyéb borsfajtákkal, és átlátszó borsőrlőben ékesítik velük az asztalt. Fűszerként nem érdemes bors helyett használni, mivel azt nem pótolja, a rózsapiros szemek íze nagyon gyenge. Túlzott fogyasztásuk némely embernél légzési nehézséget okozhat, illetve irritálhatja a nyálkahártyát. Nagyobb mennyiségben az emésztőrendszerben émelygéssel és hányással járó gyulladást okozhat. De persze nem kell aggódni, ebben a csokiban nagyon kevés a fűszer (és mint tudjuk, bizonyos dózis felett a dihidrogén-oxid is mérgező).
A 80 grammos piros csomagolású tábla kimondottan elegáns, felépítését tekintve pedig olyan mint egy CD tok. A tok fedelét kinyitva két külön becsomagolt 10 kockából álló tejcsokoládé (kakaó szárazanyag tartalom 35%) van elhelyezve, ez nagyon jópofa, ritkán találkozni ilyennel (hogy van-e értelme az más kérdés, de mindenképpen ötletes).
Kézműves termékeknél lassan megszokott lesz, hogy egy teljesen sima téglalap alakú táblát kapunk, aminek a tetején pizzafeltét szerűen jelennek meg a külfönféle ízesítők, itt azonban egészen más lett a koncepció. A csokoládé tábla alja van megszórva a vörös kis bogyóval, a tábla közepébe már nem csempésztek a fűszerből. A bors egyébként nagyon mutatós a csokoládén (hiába, barna-piros jól megy egymáshoz). Őnmagában a tejcsokoládé íze elég snassz, de az édes és csípős keveréke nagyon jól harmonizál. De ne feledjük, a rózsaszín bors nem is bors, az íze sokkal enyhébb, mint a fekete rokonáé, úgyhogy nem kell megijedni, nyugodtan megpróbálhatják konzervatívabb kóstolók is.
Energiatartalom: 563kcal/100g
Ára: 1190 Ft/80g (Chocoland Mammut I.) – nem kell megijedni a nevétől, teljesen vállalható a bors, a tejcsoki pedig ha nem is a világ csodája (ebben a kategóriában!), de azért persze bőven a léc felett jár
Étcsokoládé és levendula
Fantázianeve lehetne akár az is, hogy relaxáló csokoládé. Illata 
nagyon intenzív, olyan erős, hogy csak na. Közismert, hogy a levendula legfőbb jellemzője (leszámítva persze azt, hogy a molylepkék nem szeretik), hogy idegerősítő, ezért alkotórésze olyan gyógyteakeverékeknek, melyek még nem számítanak erős nyugtatónak, éppen csak segítenek áthangolni pozitív működére. Azt meg ugye már régóta tudjuk, hogy a csokoládének mennyi jótékony hatása van ezen a téren, így tehát nyugodtan kimondhatjuk, hogy ez egy igazi pihentető orvosi csoki! :-)
Önmagában a levenduláért egyébként nem nagyon rajongom, sem az illatáért, sem pedig az ízéért, de csokoládéban még egy próbát megér. Végül bebizonyosodott, hogy valószínűleg rosszul választottam, inkább az ösztöneimre kellett volna hallgatnom és a szőlőmagos változatot választani (csak az meg olyan furán hangzott :)
Az étcsokoládé (kakaó szárazanyag tartalom: 55%) tábla nagyon szép, fényes. Minden kis négyzetet könnyen lehet törni, a kis falatok tökéletes méretűek. Bár számítottam rá, de a rózsaborsos csokoládéval szemben itt nem látni lila levendula darabokat, csak a csokiban érezni az aromát.
Az íze meglepő, nekem majdnem olyan, mint a szappan. Számomra a levendula túl erős, túl sok ebben a csokoládéban, kicsit olyan, mintha a nagymama parfümjét szagolgatnám, alig érezni a csokoládé kellemes száraz illatát. Pedig az nagyon jól sikerült, ha a tejcsokoládénál kicsit fanyalogtam is, itt mindenképpen meg kell jegyeznem, hogy maga a csokoládé rész nagyon kellemes lett.
A többi problémámat pedig letudom a levendula iránti ősi ellenérzéseimnek. Férjem is megkóstolta mind a kettőt, neki például a borsos nem ízlett, bár ő a chilis csokikat sem szereti, a levendulás csokoládé viszont épp ellenkezőleg, kellemes volt számára. Sőt, épp azt jegyezte meg, hogy sajnálja, hogy nincs még erősebb levendula íze, mert a Szántó Tibor féle verzió jobbat ütött (megjegyzem, az trüffel volt, valószínűleg emiatt sikerült sokkal intenzívebb aromát beleerőszakolni).
Energiatartalom: 526kcal/100g
Ára: 1190 Ft/80g (Chocoland Mammut I.) – ha bárki érez mostanában kis feszültséget, vagy téli depressziót, mindenképpen próbálja ki a kettős hatóanyagot
Mindent összevetve jó dolgokat ki lehet hozni egy kis kísérletezői szemlélettel. Néha a legfurcsább kombinációkról is kiderülhet, hogy az egyik legfinomabb dolog, amit valaha ettünk. Kedvet is kaptam egy kis kísérletezésre, megpróbálkozom egy kis (chilis helyett) bazsalikomos forró csokoládéval.
Van nektek is új csokoládé kombináció ötletetek? Ha valaki már próbált valami újat az tudassa velem, és én is kipróbálom.
