A sarki élelmiszerüzlet pénztáránál szemtanúja voltam, 
ahogy egy fiatalember tíz darab karamellás Bocit tesz a futószalagra. A kilométer hosszú sorból kiugrottam és elszaladtam gyorsan a „tejcsoporthoz”. Akkor láttam, hogy többféle ízesítésű Boci szelet is van:
A rumosból nem volt a polcon, majd egy újabb posztban arról is írok.
A Lindt hosszú évek óta április környékén szokott piacra dobni néhá
ny nyári limitált szériás csokoládét. Ennek köszönhetően 2010-ben narancsos, mandulakrokkantos csokit kóstolhattuk, ami eléggé műízűre sikeredett szerintem, következő évben a banán turmixos viszont annyira bejött, hogy hamarosan az epres ízesítéssel is megpróbálkoztam, ami már sajnos jóval kevésbé volt sikeres nálam. Már előre vártam, hogy vajon idén mi lesz az új ízvilág, de a Lindtnek sikerült még egy kicsit csavarni a dolgon, 2012-re az új és régi ízek keverednek. Ha 2011-ben lemaradtatok az epres, maracujás vagy a banános turmixról, akkor most bepótolhatjátok. A tavalyi csokoládésat (az már akkor se keltette fel eléggé az érdeklődésemet. Ezek szerint másét se :-) a szedres turmix váltotta fel. Végre valami új ízvilág a már megszokott gyümölcsök között (ki gondolta volna, hogy egyszer még unni fogjuk a maracuját ... :-)
A héten egy igazán flancos csokoládéról fogok írni. Gyártója egy svájci cég, aki az arany tömbökre, alkoholra és szivarra specializálódott, és valóban, minden vele kapcsolatos helyen kézzelfogható az elegancia, a www.goldkenn.com 
is meglehetősen mutatósra sikeredett. Feltétlenül nézzétek meg! Az intro egy magas színvonalú és árkategóriájú terméket sejtett, a jó és rossz hír az, hogy mindkettő igaz :-). A cég legismertebb terméke az aranyrúd formájú csoki, amely szerintem kiváló ajándék lehet születésnapra, évfordulóra…
Az aranytömb, amúgy egy svájci tejcsokoládé mogyoródarabokkal, arany áron. Ezeken kívül még szivar küllemű mogyorókrémes desszertjük (olyasmi, mint a Bonbonetti) és alkoholos táblás csokijuk is van, mindösszesen 10 féle ízesítésben kapható, ezekről bővebb információt lehet találni a cég honlapján.
A csokoládé kartondoboza ugyanazt a stílusjegyet 
hordozza magán, mint a narancslikőr üvege. A kartont kinyitva, és az arany fóliát eltávolítva, egy kellemes meglepetés ért, tényleg nem spórolták ki belőle az alkoholt :-) Egy vékony csokoládé rétegen helyezkedik el 8 nagy "buborék", hasonlóan, mint Lindt alkoholos tábláknál. Kezdetben önmagában kóstoltam meg a vékony csokoládé lábazatot, kellemes az íze és krémes, anélkül, hogy túlságosan édes lenne.
Amikor leharaptam a csokoládé kapszula felét, fogam alatt elkezdett ropogni a cukor (szerintem ez tartja az alkoholt távol a csokoládétól). Harapáskor arra is figyelni kell, hogy az ital a szánkba kerüljön és ne a ruhánkra, a benne lévő folyadék ugyanis szó szerint folyékony, így itt nem igazán javasolt a sokak által kedvelt félbeharapdálás, lassanként elmajszolgatás módszer. Csokikocka szájba be, és ott folytatni a műveletet.
A cukorkása szerencsére nem szívta fel az összes alkoholt.
Amikor először hallottam erről a csokis krémről, rögtön felkeltette az érdeklődésemet. Már a lila doboz láttán tudtam, hogy nekem erről véleményt kell majd 
írnom :-) Külföldre járó ismerőseimnek szóltam, hogy hozzanak nekem egy dobozzal, és nem is kellett sokat várnom, a szállítmány pár hét múlva meg is érkezett. Kaptam ajándékba a 175 grammos kiszerelés mellé egy pálcikával teli tunkolóst is (ilyen nálunk a karaván sajtosban van/volt). A két márka ötvözetét elsőre nehéz elképzelni, de a képen is látni a javasolt felhasználási módot, normál esetben kenyérre illene kenni. Persze reméltem, hogy akkor kiskanállal is lehet enni, mint a Nutellát...
A nápolyi ostyás Ritter Sport egyáltalán nem új (már 2008 óta gyártják), csak
megújulónak mondanám. A megújulás nem másban, mint a nápolyi minőségében (márkájában) rejlik. Eddig a Ritter Sport 100%-ig német termék volt, saját nápolyival készítették a "Neapolitaner"- jüket. De amióta Olaszország első számú ostya gyártó cége, a LOACKER és a Ritter Sport összefogott, azóta remélhetőleg még élvezetesebb lesz majszolni ezt a 100 grammos táblát, ami azóta Napolitaner névre hallgat (mivel olasz nápolyi van benne). Küllemét tekintve a régi nápolyis szelettől annyiban különbözik, hogy azon még nem volt Loacker embléma, illetve Napolitaner helyett Neapolitaner volt ráírva.
A Top 10 csokoládéim közé sorolandó a fekete teás Café-Tasse. Ennek fényébe készült ez a sütemény is. Első ránézésre ez a süti olyan, mint egy brownie, de ez annál sokkal finomabb. Már kétszer elkészítettem, és húsvétra már külön rendeltek Tőlem. Úgyhogy bátran merem ajánlani kezdő, haladó és profi háziasszonyoknak.
előkészítés: 20 perc
sütés: 50 perc
sütési hőfok: 180 °C
sütés módja: alul-felül sütés
nehézségi fok: könnyű
edény mérete: 18 * 28 cm
(4-6 fő részére)
A tepsit sütőpapírral kibéleljük, vagy esetleg kivajazzuk.
2.5 dl forró vízbe 3 percig áztatjuk a teát, amíg kihűl az elkészített fekete tea, addig a tojást, cukrot és olajat habverővel összekeverjük, majd a felolvasztott csokoládét hozzáöntjük. Ha már szép egyenletes, akkor a lisztes, sütőporos, szódabikarbónás elegyet apránként hozzászitáljuk. Utána a joghurtot, majd a teát is beleöntjük. Ekkor egy (az átlagnál) folyékonyabb tésztát kapunk. A kibélelt (vagy vajazott) tepsibe öntjük a tésztát. A tetejét megszórhatjuk egy kevés szálas teával, de ez inkább csak a szépség miatt érdekes, ízben nem sokat ad hozzá. Előmelegített sütőben 50 percig sütjük 180 °C -on. Ha megsült, egy kis ideig hagyjuk hűlni, majd felszeleteljük. Akár tízóraira is kiváló sütemény egy csésze feketéhez :-).
Talán már páran láttátok az új nur für kurze zeit (csak rövid ideig), azaz limitált szériás 3 féle ízesítésű Milka táblákat: vanília pudingos, színes kakaó lencsés, robbanócukorkás. A Milka ezekkel ünnepli a 111. születésnapját. Mondjuk én jobban örültem volna ha inkább 111 félét dobtak volna a piacra, de ne legyünk elégedetlenek :-) (na meg a 111 kétségkívül hasonlít a római III-ra, úgyhogy ki lehet ezt is magyarázni).
De nem csak a Milka születésnapos, hanem a chocologia blog is, már 2=II éves. Ezért két félét választottam: a robbanócukrosat és a színes drazsést. A vaníliás elég uncsinak festett, és a csomagolást tekintve is csak a másik kettőn van rendes torta, csak hogy valamilyen tudományosabban megalapozott magyarázatot is adjak...
A robbanócukorkás Milka egyáltalán nem új, csak visszatérő; jópár évvel ezelőtt már volt ilyen, de nem emlékszem, hogy akkoriban tetszett-e vagy sem, úgyhogy csak az biztos, hogy túl mély nyomott nem hagyott bennem…
Számtalan tojáslikőr receptet lehet találni a neten, de erős a gyanúm, hogy házilag nem lehet elkészíteni a Verpoorten tojáslikőrt. A cégalapító Eugene Verpoorten és családja 1876-tól máig (öt generáción át) a világ legkelendőbb tojáslikőrjét készítik Németországban. 136 éve a likőr receptje semmit sem változott. Persze ez nem azt jelenti, hogy a Verpoorten család fedezte fel a tojáslikőrt, ugyanis már a XVII. században a bennszülött népek nagy előszeretettel fogyasztottak egy ahhoz nagyon hasonló meleg italt.
Az 1960-as években ezzel a reklám szlogennel hasítottak a tévében :-)
Azóta a reklám-spot modernizálódott, de a szlogen mit se változott:
Most, hogy hamarosan itt a húsvét (április 8.) az üzletekben már találni nyuszis, bárányos, tojásos csokikat, de semmi újdonság. Sima üreges tejcsokik, a drágább árkategóriás márkák is ugyanazokkal a termékekkel rukkoltak elő, mint tavaly, csak esetleg a csomagoláson újítottak kicsit.
Egyik nap kíváncsiságból vettem egy KitKat Chunky Peanut Buttert. Mielőtt egy betűt is írnék róla, a másnap mindennél többet mond: visszamentem 
és vettem még három darabot. Ennek csak egy része jutott el eredeti céljáig (férj, anya stb.), pár nap múlva újra kellett indulnom a beszerző hadjáratomra... El se tudom mondani, mennyire izgatottan mentem vissza a limitált szériás KitKatért, szerencsémre még volt, így gyorsan vettem még 5 darabot. A jobb oldali fotó ugyan csak egy reklám, de a lenti képen látható gyűjtemény az mind a harmadik beszerző út eredményét mutatja :-)
Nyilvánvaló volt, hogy erről a szerzeményről írnom kell, még amíg elérhető mindenki számára, és a szokásos utánaolvasgatás közben megtudtam néhány érdekességet.
Sajnos csak így, utólag értesültem róla, hogy 2012. januárjában a KitKat elindította eddigi leginnovatívabb reklámkampányát, amelynek keretein belül néhány hónapig elérhetőek lesznek limitált szériás KitKat Chunky termékek (egészen pontosan White Chocolate, Double Chocolate, Peanut Butter és az Orange néven), és a vásárlók egy szavazással dönthetik el, hogy a négy íz közül melyik kerüljön fel a végleges termékpalettára.
A másik négy versenyzőhöz még nem volt szerencsém, de már most biztos vagyok benne, hogy számomra a földimogyorós a befutó. Az íze egyedi, és úgy gondolom, hogy hiánypótló a piacon, így nem lepődnék meg, ha a többségi vélemény is hasonlóan alakulna.
Napokban láttam ezt a képet, úgy voltam vele, hogy ezt meg kell osztanom veletek :-D
Mindenki életében eljön az idő, amikor valami újra vágyik. Ez lehet egy új ruha, nagy utazás, jobb autó, új ház... Én ennek jóval egyszerűbb formáját választottam. A rovatok menübe egy új RECEPT címkét helyezek be. Itt néhány, már kipróbált csokis receptet fogok megosztani Veletek.
Vendégségbe hívtak, és kerestem egy olyan édességet, ami nem annyira megszokott, de mindenki szereti. Egy barátnőmtől kaptam a receptet, de egy kicsit belekontárkodtam. Hatalmas sikert aratott a süti, 6 fő 20 perc alatt elfogyasztotta... :-)
előkészítés: 30 perc
sütés: 25-30 perc
sütési hőfok: 175 °C
sütés módja: alul-felül sütés
nehézségi fok: közepes
edény mérete: 28 cm átmérő
(6-8 fő részére)
A tésztához:
A krémhez:
A liszttel összekeverjük a sütőport. A margarint elmorzsoljuk a lisztes, sütőporos eleggyel, hozzáadjuk a cukrot, a tojást, a tejfölt, egy kevés sót és végül a narancs likőrt (ha nincs otthon, nyugodtan ki lehet hagyni, túl sok pluszt nem ad hozzá a süti ízéhez). Sima tésztává gyúrjuk, és ha túl kemény, akkor még hozzáadunk egy kis likőrt (esetleg a kifacsart narancs levét, vagy fehér bort).
A tésztát lisztezett munkalapon kinyújtjuk, és egy kerek sütőformába simítjuk (aluminium sütőforma esetében jól kivajazzuk a forma alját és oldalát), az oldalához jól odanyomkodjuk, hogy tálaláskor esztétikus legyen a pite oldala, megszurkáljuk a tészta alját, és 30 percre hűtőszekrénybe tesszük. Amikor a tészta lehűlt, beborítjuk alufóliával, amelyre szárazbabot vagy mogyorót szórunk (amit többször is felhasználhatunk erre a célra), hogy a tészta alja ne púposodjon föl. Előmelegített sütőben 25 percig sütjük 175 °C fokon. Ha megsült, eltávolítjuk a babot, lehűtjük a tésztát és megtöltjük a töltelékkel.
A krémhez a csokoládét (Szerencsit szoktam használni) kis lángon, folyamatos keverés mellett 1 dl tejszínben felolvasztjuk. Ha kihűlt, belekeverjük a mascarpone sajtot és a felvert maradék tejszínt. Megtöltjük vele a pitét és feldíszítjük a pirított mogyoróval, mandulával és vékony narancs forgáccsal. Lehűtve tálaljuk.
A chilivel és más fűszerekkel (fahéj, ánizs, szerecsendió…) ízesített csokoládé története évezredekre nyúlik vissza. Szinte hihetetlen, hogy az aztékok már ie. 1500–ban is látták benne az üzleti lehetőséget (ez aztán az igazán ősi mesterség :-). Valóban jó alternatíva, hiszen a mai napig nagy népszerűségnek örvend a különleges fűszerezésű csokoládé, akár szilárd, akár folyékony állapotában.
Míg a maják és aztékok folyékony állapotban fogyasztották a chilis csokoládét, 
mára természetesen modernizálódott a küllem és az íz is. Alaüs Mathez a „trüffelek királya” névre is méltó lehetne, ugyanis az általa vezett családi tulajdonban lévő kis üzem már 78 éves múltra tekint vissza. Mathez úr valószínűleg nem egy csapongó lélek, 1934 óta nem gyárt mást, csak trüffeleket (narancsos trüffel, chilis trüffel, nugátos trüffel, málnás trüffel, pezsgős trüffel, gyömbéres trüffel, kerek trüffel, szögletes trüffel, hosszú trüffel... :-)
Egyik barátnőm Angliába utazott, megkértem, hogy hozzon nekem valami jót, csak ne Cadburyt. Őt messze nem érdeklik annyira a csokik, mint engem (a barackos-kekszes Bocira esküszik), ezért női logika alapján választott a vámmentes területről egy olyat, ami drága, nem ismerős a csomagolása, és egy csomagban többféle íz van…
Amit kaptam az egy igazi kóstoló szett: 4 egybecsomagolt .jpg)
táblát tartalmazó Godiva volt, az alábbi ízekkel:
Előző posztból megtudhattuk, hogy Lord Leofric a magas adókról lett híres, úgyhogy gondoltam, hogy én is egy új „adónem”– az energetikai tanúsítvány – alapján fogom most osztályozni a táblákat. Hivatalosan a tanúsítvány célja, hogy a háztartási gépeken feltűntetett kategóriákhoz hasonlóan csoportokba rendezze a lakásokat (mint most mi a csokikat), úgy, hogy az A+ mutatóval jelölt „fokozottan energiatakarékos” egészen az I betűvel jelzett „rossz” kategóriáig terjed a skála.
Az energia besorolás jelentése:
A csokoládé küllemében hasonlít a Lindt Excellence szériára, vékony és a kartondoboz összességében sötét, a csomagolás visszafogott. Azért nem túlzottan, a kidomborodó elegáns 
arany betűk és az arany téglalap vonzza a tekintetet. Kibontva a kartont és lehámozva az arany sztaniolt, látható, hogy a 100 grammos tábla 10 egységre van osztva. A kockák pepita mintában sorakoznak, felváltva látható a szöveg: "Godiva Chocolatier" és a kép: a meztelen Lady Godiva lovával. A csokoládé illata édes, enyhén karamellás, de nem émelyítő, igazán kellemes, harapásra ösztönző. A Godiva tejcsokoládé (31% kakaó szárazanyagot tartalmaz) krémes, mégis friss és könnyű. Nincs benne semmi különleges, nem mondhatom el róla, hogy ilyen finomat sosem ettem még, mégis a fenti sorok írása közben nyúlok egy újabb és újabb falatért.
Ennek a belga csokoládénak a története nem megszokott, nem taglalja az alapító hosszas életét, se azt, hogy melyik unoka vezeti jelenleg a céget. Az sem kiemelkedő fontosságú, hogy a cégnek hány székhelye volt az elmúlt évtizedekben. Ettől függetlenül szerintem a Godiva csokoládé történetére tényleg érdemes szentelni egy egész posztot, egy igazi legendát ismerhetünk meg, ami valóban egyedülálló.
A legenda úgy kezdődik, hogy több mint 85 évvel ezelőtt (1926) Brüsszelben,
Joseph Draps a Grand Place főterén megnyitotta az első exkluzív csokoládé üzletet, ami a Chocolaterie Draps nevet kapta. Ezzel a névvel már nem találkozhatunk, mivel amikor már igazán beindult a vállalkozás, egy frappánsabb nevet választott a cégének: GODIVA
Joseph Draps urat Lady Godiva legendája ihlette. Valaki szerint legenda, mások szerint ez a kendőzetlen igazság (jelen esetben a kendőzetlent szó szerint értve :-) Godiva egy angolszász hölgy volt, aki a legenda szerint meztelenül lovagolt végig Coventry (Anglia) utcáin. Ezért a város kétségtelenül nagy hálával tartozott a hölgynek. Hogy ettől miért kellene hálásnak lenni, mindjárt kiderül, egyelőre ugorjunk egy kicsit vissza az időben:
Lord Leofric, Coventry ura egyre több feladatott tartott saját kezében, többek között Coventry város pénzügyeit és a közmunkákat vezette. A város fejlesztéséhez (és a politikát ismerve, saját életszínvonalának fenntartásához) sok pénz kellett, és a szükséges pénzt adókból próbálta előteremteni.
Mivel sokan jelezték, hogy tetszett a Zaabär csokoládé, ezért igyekeztem megint valami újat, modernet bemutatni. A fűszeres, gyümölcsdarabos csokoládéknak most nagy divatja van úgy látom, sőt, a jelek szerint a gyártók még inkább így látják...
Egyre kevesebb kortárs csokoládékészítő mester foglalkozik azzal, hogy egy egyszerű mogyorós csokoládéval kápráztassa el az ínyenceket, ha már drága a csokoládé, akkor az legyen legalább különleges, úgymint sajtos, gyömbéres, meggyes mákos…
A német Coppeneur csokoládégyártó cég szinte még gyerekcipőben jár, nem 
egész húsz éve gyártja a különleges csokoládékat. Elsőként Oliver Coppeneur fejében születtek meg ezek a különleges termékek. A Coppeneur csokoládék több stílust is képviselnek: táblás pralinék (amik hasonlítanak a Zotter táblákra - fekete papíron modern festészet, a csoki pedig vékony és van benne egy vastag töltelék réteg), gömb pralinék (kis hengerekben 6 darab különleges ízű kugli), amuse-bouche (ínyenc falatok, töltött kis ínyenc-kockák), cuvée (velük ismerkedünk meg a mai posztban).
Pár hete vettem egy kávés étcsokoládét (60%-os kakaótartalommal). Ez önmagában nem lenne nagy hírértékű esemény, de most jól megfontolt vásárlás történt. Már jópár 
alkalommal nézegettem a boltokban a Cluizel táblákat, de a szokásos tapizásnál és forgatásnál tovább nem jutottam, mindig vonakodtam az ár miatt, ennyiért inkább kettő másikat. De most kiszúrtam egy arany díjas (és persze arany áras) táblát, ami kávé ízesítésű. Úgy gondoltam, ha most nem kóstolok Cluizelt, akkor soha. Ez a 60%-os étcsokoládé ugyanis a csokoládé akadémia 2011-es év nyertese. A kávés ízesítés is a kedvencem, úgyhogy ha ez a drága csokoládé sem fog ízleni úgy, hogy "tyűűűű" csak amolyan, "nem nagy durranás" módon, akkor be kell látnom, hogy nem értek ehhez, és a blogot megpróbálom átpozícionálni valamilyen macskás vagy fitness témára (persze ha túl finom a csoki, hosszú távon annak is sok fitness lesz a vége :-)
A fekete doboz sugározza magából az eleganciát és minőséget. És az ézékeink most nem is csalnak, ezt a bal felső sarokban lévő hologramos matrica garantálja is: Academy Chocolate GOLD Winner 2011.
Mindig szerettem azokat a cégtörténeteket, amelyek sokkal inkább hasonlítanak egy sokrészes családregényhez, mint a különféle üzleti tranzakciókkal tarkított leírásokhoz (ahol persze mindig szigorúan cilindert viselő, szivarozó kövér üzletemberek vannak lelki szemeim előtt, amint épp rákényszerítik a cukrászmestereket a kókusz és pálmaolaj használatára). Itt most szerencsére megint az előbbivel találkozhatunk.
Michel Cluizel csokoládé története 1947-ben kezdődött Franciaoszágban, Damville kisvárosában, amikor Michel Cluizel szülei, Marc és Marcelle Cluizel otthonukban elkezdtek csokoládét gyártani. Saját otthonukat hamar kinőtték, a kis cég annyira jól ment, hogy 1981-ben már az Egyesült Államokba exportáltak. Pár évre rá Michel édesapja meghalt, ekkor csatlakozott a céghez két fia: Péter és Marc.
De maradjunk a névadónál. Michel Cluizel Párizsban nyitotta meg első üzletét 1987-ben "La Fontaine au Chocolat" néven, a csokoládébolt ma is népszerű 
megálló azon turisták számára, akik a jó minőségű francia portékát keresik. 201, rue Saint-Honoré, 75001, Paris (ha Párizsban jársz, akkor nézz be, készíts pár fotót és küldd el nekem :-)
A családi jelleg olyannyira megmaradt, hogy nem kizárt, hogy a boltba betérőt Catherine Cluizel, Michel Cluizel lánya segíti a csokoládé kiválasztásában, mivel jelenleg ő vezeti az üzletet. De a család többi tagja is a környéken található, Michelnek és négy gyermekének megvan a saját jól meghatározott szerepe: Pierre Cluizel a kereskedelmi menedzser, Mark Cluizel a technikai igazgató, Sylvi Cluizel a könyveléssel foglalkozik, a már említett Catherine Cluizel a párizsi üzlet vezetője és az édesanya, Michel Cluizel a mester csokoládé készítő. Úgy tűnik a csapatmunka kiválóan működik, jelenleg már 180-200 főt alkalmaz a vállalkozás.
Mitől is számít luxos kategóriának a Cluizel csokoládé?
Mindig is kedvenceim közé tartoztak a Ferrero termékek. Szerencsére jelentős részük az élelmiszer üzletekben is megkapható, nem csak speciális boltokban és csak arany áron lehet hozzájuk jutni. Hiába, az olaszoknak mindig is nagyon jó érzékük volt a gasztronómiához ;-)
Hány mogyorós-nápolyis Ferrero termék is van?
É végül de nem utolsósorban az úgynevezett Tronky. Hát elég abszurd neveket sikerült kitalálniuk.
Már régóta szerettem volna a Ferrero Tronky-t megismertetni veletek! Pár hete vettem a Mammut bevásárlóközpontban, előtte elég régen (kb. 10 éve) ettem ilyet, és akkor nagyon oda voltam tőle meg vissza…
…lássuk, hogy itt csak az "idő mindent megszépít" jelenségről van szó, vagy tényleg ez is egy tuti Ferrero termék?
“Ünnep, oly szép a gyertya, ha ég,
A szeretet asztalánál ott ülünk mindannyian.
Hó és hideg, de a szándék meleg,
A kevés is több lesz, ha a szíved adod bele.
Együtt, így jó, nincs is rá szó,
Nem lehet papírra írni, egyszerűen Érezni kell!”
BOLDOG KARÁCSONYT kívánunk Mindenkinek!
Egy újabb világkörüli útra visz minket a Zaabär, a mai úticél a pálmafákkal, zafírokkal teli Srí Lanka (leánykori nevén Ceylon).
Jelenleg 28 különböző ízvilágot hozott létre a Zaabär, a gyömbéresről már volt szó az előző bejegyzésben (talán nyugodtan mondhatom, hogy elsőre sikert aratott), a mostani citromfüves az én második próbálkozásom.
A már-már rituálisnak mondható kicsomagolással kezdtem. Ha valaki találkozott már a gyártó termékeivel, akkor nem fog meglepődni az egyszerű kivitelezésen, itt is egy egyszerű szürke vákuumos fóliát kapunk, tetején egy kis karton fecnivel, ami azonosítja a beltartalmat. Ezt megnyitva rögtön szimatolni kezdtem a zacskóba, amiből erős aroma áradt ki, de ez nem a citromfű, hanem a csokoládé illata, amelyben minimum 55,9% a kakaószárazanyag tartalom :-) Ez aztán a tiszta sznobizmus, remélem elnézi nekem mindenki, ha egyszerűen csak 60%-nak írom a továbbiakban.
Zaabär összes csokijának jellemzője a magával ragadó ízvilág, a távoli fűszerek, fűszernövények, a csábító virágok, az ellenállhatatlan gyümölcsök és persze a finom csokoládé.
Olyan különleges ízeket fedezhetünk fel a belga csokoládé segítségével, mint fahéj Ceylonból, kardamon Malabariból, citromfű Srí Lankáról, borsmenta
Mekongból… és ez még csak egy kis ízelítő a Zaabär kínálatából. A számos receptnek köszönhetően azt hiszem minden hónapban tudnék írni egy-egy Zaabär termékről posztot, de ettől azért még egyelőre nem kell félni, az ára nem éppen blogger barát. Persze ez egy kicsit luxus termék és azt is hozzá kell tenni, hogy a magas árat a magas minőséggel egész ügyesen próbálja kompenzálni...
És nem csak arra kell ezalatt gondolni, hogy finom a csokoládé, ugyanis a belga Zaabär másik nagy pozitívuma, hogy teljesen természetes összetevőkből, áll és nem tartalmaz tartósítószert, sem ételszínezéket. A másik, ami még erősíti a luxus életérzést, az pedig a csomagolás, ami nagyon cool. A 2 x 35 grammos táblák szép gyöngyházfehér dombornyomott dobozban kaphatók, amik könyv formájában nyílnak.
"Nugát nélkül nincs karácsony" - tartja az olasz mondás, de persze minden nemzetnek megvan a maga karácsonyi édessége:
Ez a nugát persze nem az, mint ami általában az emberek eszébe jut: minden torrone alapja a cukor, méz és tojásfehérje. És persze megjelenhet pár további hozzávaló (dió félék, gyümölcsök, aromák…) de ezek már csak az ízesítésért felelősek, használatuk pusztán a fantázia kérdése. Tavaly karácsonykor találtam egy nem túl bonyolultnak tűnő receptet a mindenamikaracsony oldalán, azonban nem tudnék öszintén sikerről beszámolni. Nem sikerült ugyanis túl esztétikusra a desszertem, ezért idén nem bíztam a véletlenre, inkább vásároltam egy tuti olasz torronet, ami tökéletes (Persze ha esetleg van valakinek egy bevált tuti receptje, azt szívesen fogadom, egyelőre még nem adtam fel. Előre is köszönöm!)
A torrone leginkább a habcsókhoz hasonló édesség, a textúrája lehet ragacsos, lágy, amit Torrone Morbidonak hívunk, vagy lehet nehéz, törékeny, ami a Torrone Duro.
Sokan azt mondják, hogy akkor a legjobb a torrone, ha minél kevesebb a cukor, és minél több a méz, mert annál puhább, lágyabb lesz a torrone. Akinek kedvencei közé tartozik a Milky Way, az biztosan imádni fogja ezt az olasz édességet is, mivel a torrone ihlette azt is.
A Zotter sajtos-diós-szőlős csokija nagy újdonságot jelentett majdnem az egész világon, de nálunk nem! Na nem azért mert itthon nem lenne kapható, hanem azért, mert itt ez már nem újdonság. Hazánkban már a 70-es években virágkorát élte a háromszögű csokis sajt (merje valaki azt állítani, hogy nem találékony a magyar nép). A politika mellett ez volt a második dolog, ami két kibékíthetetlen csoporttá osztotta társadalmunkat :-)
De vajon a csokis sajt ugyanaz, mint a sajtos csoki?
Részben. A kóstolókat ez is két nagy táborra osztja, de ez esetben a Zotter sajtos csokijának kedvelői jóval többen vannak, mint a jó öreg magyar csokis macisajté.
Az osztrák Zotter táblás csokoládéknak két fő jellemzőjük van. Az egyik a küllem, ami Andreas H. Gratze nevéhez fűződik, festménye szokatlan, művészi és egyszerű, de 
nagyon elegáns alkotás a csomagolópapíron (nekem nagyon tetszenek, ha lenne sznob borkedvelő barátom, biztos egy ilyen táblát választanék kiegészítő ajándékként, hátha ezáltal a csokoládé iránt is elkezd érdeklődni :-) A másik ismérvük pedig ezeknek a csokoládéknak, a szokatlan ízek, amelyekért Josef Zotter osztrák cukrász a felelős, aki 1999-ben nyitotta meg kis manufaktúráját. Szerintem igen szórakoztató ezeket a táblákat kóstolgatni. A kínálatban ugyanis olyan ízkombinációkkal találkozhatunk, mint bacon, olíva és citrom, tofu és szaké, meggy és szezám…
Nálam néhol már rezeg a léc, hogy ezek létjogosultságát valóban a kifinomult ízharmóniák, vagy inkább csak a meghökkentés adja, mindenesetre ezeknél egy cseppet kevésbé bizarr példányt választottam, a sajtos töltelékest egy kis dióval és szőlővel ízesítve.
Először írnék pár szót az advent kialakulásáról, akit ez nem érdekel folytassa egy bekezdéssel lentebb :-)
Advent a karácsony előtti negyedik vasárnappal veszi kezdetét. Advent első vasárnapja mindig november 27. és december 3. közé esik. Idén november 27-én kell meggyújtani az adventi koszorú első gyertyáját, majd a többi hármat az ezt követő hetek vasárnapján egészen karácsonyig. Katolikus körökben az első, a második és a negyedik gyertya színe lila (bűnbánatot jelképezi), míg a harmadik, a közelgő ünnepet szimbolizálva: rózsaszín (öröm vasárnap). Ez a szokás egészen a XIX. századig nyúlik vissza, bár ekkor még egészen más külleme volt: felfüggesztett szekérkeréken 23 gyertyát helyeztek el, melyek közül minden nap eggyel többet gyújtottak meg karácsonyig.
Persze mára ez is újszerűbb, kötetlenebb lett, csak a fantáziád szabhat határt, hogy milyen koszorút készítesz (én például mindig mézeskaláccsal és/vagy fahéj rúddal díszítem).
Az adventi naptár már egy újabb keletű dolog, 1900 körül ke
zdődött a használata. Kialakulása egy német anyához fűződik, akinek a fia már hetekkel az ünnep előtt türelmetlenkedve várta a fenyőfa alá tett ajándékokat. Ezért az édesanya egy frappáns játékot talált ki gyermeke számára: egy kartonlapot huszonnégy részre osztott, mindegyik részre rátűzött egy-egy darab csokoládét, majd a fia minden este megehetett egyet-egyet közülük. Mikor a kisfiú felnőtt, nem felejtette el édesanyja meglepetését, és üzleti vállalkozásba kezdett. Olyan naptárt szerkesztett, amelyen huszonnégy ablakocska mögé egy-egy darab csokoládé vagy cukorka volt elrejtve, s ezek csak a spaletták kinyitása után váltak láthatóvá.
Biztos vagyok benne, hogy mindenki ismeri a Lindt Arany Nyuszit, és az is valószínű, hogy sokkal kevesebben látták, és még kevesebben kóstolták a nyuszi egyik legjobb barátját, a Lindt Arany Macit.
A mosolygós kis mackótestvérbarát ugyanolyan sikereknek örvend, mint a nyuszi, létezik belőle több méret és ízvariáció. Egy tálcán 10 x 10 grammnyi kicsi mackó van. Ezek az aranymedvék kiválóak mikuláscsomag 
tölteléknek (bár tény, hogy ha valaki kényszerből ad ilyet, pláne anonim módon, akkor a dió és a francia drazsé jóval olcsóbb :-). Nem túl nagyok egyébként az állatkák, úgyhogy ideálisak lehetnek adventi táblába is.
A forma mellett azért másban is különböznek a brumik a standard nyusziktól, ugyanis ezek nem csak egyszerű üreges tejcsokoládék, hanem tejkrémmel vannak töltve. nyaaami…