A legjobb francia csokoládé
Mindig szerettem azokat a cégtörténeteket, amelyek sokkal inkább hasonlítanak egy sokrészes családregényhez, mint a különféle üzleti tranzakciókkal tarkított leírásokhoz (ahol persze mindig szigorúan cilindert viselő, szivarozó kövér üzletemberek vannak lelki szemeim előtt, amint épp rákényszerítik a cukrászmestereket a kókusz és pálmaolaj használatára). Itt most szerencsére megint az előbbivel találkozhatunk.
Michel Cluizel csokoládé története 1947-ben kezdődött Franciaoszágban, Damville kisvárosában, amikor Michel Cluizel szülei, Marc és Marcelle Cluizel otthonukban elkezdtek csokoládét gyártani. Saját otthonukat hamar kinőtték, a kis cég annyira jól ment, hogy 1981-ben már az Egyesült Államokba exportáltak. Pár évre rá Michel édesapja meghalt, ekkor csatlakozott a céghez két fia: Péter és Marc.
De maradjunk a névadónál. Michel Cluizel Párizsban nyitotta meg első üzletét 1987-ben "La Fontaine au Chocolat" néven, a csokoládébolt ma is népszerű 
megálló azon turisták számára, akik a jó minőségű francia portékát keresik. 201, rue Saint-Honoré, 75001, Paris (ha Párizsban jársz, akkor nézz be, készíts pár fotót és küldd el nekem :-)
A családi jelleg olyannyira megmaradt, hogy nem kizárt, hogy a boltba betérőt Catherine Cluizel, Michel Cluizel lánya segíti a csokoládé kiválasztásában, mivel jelenleg ő vezeti az üzletet. De a család többi tagja is a környéken található, Michelnek és négy gyermekének megvan a saját jól meghatározott szerepe: Pierre Cluizel a kereskedelmi menedzser, Mark Cluizel a technikai igazgató, Sylvi Cluizel a könyveléssel foglalkozik, a már említett Catherine Cluizel a párizsi üzlet vezetője és az édesanya, Michel Cluizel a mester csokoládé készítő. Úgy tűnik a csapatmunka kiválóan működik, jelenleg már 180-200 főt alkalmaz a vállalkozás.
Luxus csokoládé
Mitől is számít luxos kategóriának a Cluizel csokoládé? Főként azért, mert Michel Cluizel arra törekszik, hogy a csokoládé a legtisztább formájába, kizárólag természetes összetevőkből (úgymint nádcukor, Bourbon vanília) készüljön. 1999-ben megtiltotta a szójalecitin használatát is a csokoládéiban (attól most tekintsünk el, hogy ezek szerint azelőtt használták :-).
Természetesen a hírnév és a minőség együttesen meghozza gyümölcsét, 2008-ban a Cluizel család számos díjat is bezsebelt, többek között (tán a legfontosabb) két arany az Egyesült Királyságban, Great Taste Awards 2008.
Hét csokoládéról beszélhetünk, amelyek nagy sikereknek örvendenek, ebből öt ét és két tej csatlakozott a díjnyertes gyűjteményhez:
Étcsokoládé gyűjtemények:
Concepcion — 66% (Venezuela)
Los Ancones — 67% (Santo Domingo, The Caribbean)
Vila Gracinda — 67% (Sao Tome)
Mangaro — 65% (Madagascar)
Maralumi — 64 % (Papua-New Guinea)
Tejcsokoládé gyűjtemények:
Mangaro Lait — 50% (Madagascar)
Maralumi Lait — 47% (Papua New Guinea)
A rajongók számára egy kis vizális élvezet:
Elég sok csokoládékészítő cégről írtam már itt a blogon, és általában itt jön az a rész, hogy sajnos tönkrementek, megvette őket a Schuchard/Nestlé stb. De nem, szerencsére ezen a ponton a történet véget is ér. Talán azt a tanulságot vonhatjuk le ebből az élettörténetből, hogy ha olyan is a szakmánk, amiből nem könnyű világsikereket elérni, de ha hivatásként éljük meg azt, és szeretjük, akkor lehetünk elismertek. Vagy a gyerekeink. Vagy az unokáink.
