A csokoládé a legjobb terápia

Csoki + Pizza = chocoMe

Nem tudom mi a pizza sikerének titka, de biztos vagyok benne, hogy a sokféle, könnyen variálható feltét nagyban hozzájárult a népszerűségéhez. Ez az egyszerű, de mégis nagyszerű ötlet pedig mért ne válna be az édességek esetében is?

Az egyik nagy különbség a chocoMe és más magyar csokoládé gyártók között az, hogy magánszemélyek kis mennyiségben (min. 3 darab) is rendelhetnek tetszőleges összetételű táblát. A tetszőleges összetétel pedig jelen esetben szinte szó szerint értendő: a chocoMe tényleg olyan, mint egy pizza. A rendelési folyamat is nagyon egyszerű és magától értetődő: fellépsz a honlapra, először kiválasztod az alapot (ami lehet fehér, tej vagy ét csokoládé), következő lépésként pedig hozzáadod a kívánt feltéteket (ami maximum 5 féle lehet). Több mint 68 feltét közül lehet választani, ez több mint 1 milliárd lehetséges kombináció, úgyhogy nehéz dolga lesz annak, aki mindig csak húzza a száját, hogy nem találják el az ő ízlésvilágát :-)
A weboldal lehetővé teszi, hogy a rengeteg feltét között könnyedén mozogjunk, mivel ezek 5 kategóriára lettek osztva:

• Gyümölcsök – ezek között vannak aszalt és liofilizált gyümölcsök egyaránt (alma, mazsola, eper, áfonya...)
• Fűszerek – vannak az ismert „csoki fűszerek” (fahéj, chili, gyömbér...) és vannak a meglepőek (snidling, tengeri só, rózsabors...)
• Magvak – itt is akad böngészni való (pisztácia, fenyőmag, kókusz, dió félék...)
• Különleges feltétek - innentől már csak a fantázia szab határt (csokoládé cseppek, kekszgolyók, arany, rózsaszirom, gumicukor...)
• Dekor – és végül, ha a feltét nem lenne elég látványos valaki számára, akkor ebből a menüpontból is lehet válogatni (színes cukorkonfetti, arany dekorgyöngy...)

Három kívánság

Szereted a csokoládét? Vagy inkább valami ropogóst ennél? Vagy szívesebben fogyasztanál egy kis lágy pudingot? Miért ne ehetnéd mindezt egyszerre? :-)

Az új Milka Crispello nem más, mint ropogós ostya, csokoládé-  vagy vanília krémmel (pudinggal) töltve, amelyet a jól megszokott alpesi csoki borít be. Mivel nem vagyok vanília fan, a csokis tölteléket választottam. A csomagolást tekintve azt hiszem, nagyszerűen megalkotott darabról beszélhetünk, minden kalória ostyabomba külön van csomagolva, és minden kis zacsi sarkán van egy nyitócsík, aminek köszönhetően csak egy gyors mozdulat választ el minket a csokitól. A csomag egyébként 14 pudingos párnát tartalmaz, ezek összesen tesznek ki 150 grammot, bár ránézésre többnek tűnnek. Mérete teljesen optimális, az ember egyet beleharap a párnácskába, és máris látja a puding tölteléket (türelmetlenebbek és kicsit nagyobb szájjal rendelkezők ezt a lépést átugorhatják). Önmagában a kis zacskó is dekoratív, jól mutat egy tálkába ömlesztve vendégváró gyanánt is, de akár egy kávé mellé is felszolgálhatjuk, a csésze mellé is jól passzol. De emellett még számos felhasználási mód jut azonnal az eszembe, például kiválóan alkalmas ajándékkosarak vagy dobozok töltésére is.

Írós - zöldcitromos tallér

A Feodora legtöbb terméke tetszett nekem, bár mindig is úgy gondoltam, hogy ilyen kg áron már lehet ízletes és minőségi egy termék. De azt meg kell hagyni, hogy a csomagolás mindig elegáns, és az ízesítéseknél gondolkodik a csapat, nem csak mogyorós tejcsokival rukkolnak elő, van mindenféle gyümölcsös, fűszeres termékük. Persze az egyszerű letisztult ízeket kedvelőkre is gondolnak, amikor  natúr 85% kakaótartalmú táblás csokit gyártanak, és természetesen azt is exkluzív kivitelezésbe. Egész nyáron kacérkodtam a gondolattal, hogy megkóstolom ezt a citromos  terméket is, de az írós ízvilágot nem igazán szeretem, és mindig volt valami újdonság, ami jobban csábított. Mostanra úgy voltam vele, hogy a fehér csokis - limeos Lindt kugli is emlékezetes volt, és lehet, hogy jövő nyárra nem adják ki újra ezt a szériát, így most vagy soha...
A doboz felirata elég fura: „Író az Ön számára” igazi németes modorossággal :-)

 A karton henger 100 grammot nyom, az átlátszó műanyag tálcán 13 kis tallér található. A hengert egy műanyag fedővel lehet tökéletesen nyitni-zárni.
A tallérok talpa étcsokoládéval, tetejük fehér csokoládéval van bevonva. A korong teljesen szilárd halmazállapotú (azt hittem, hogy egy lágy belsőt takar az író töltelék). Az íze, ahogy arra számítottam is, sajnos nem nagy durranás. Az érmék összetétele: étcsokoládé (kevés), cukor (optimális), fehér csokoládé (sok), savanykás író (rengeteg).  Az első falatnál a kellemes lime íze terjed a szájban, de aztán jön a tömény vajas íz. Mivel a korong 66% író, így igazán tömény a citromos ízű krém, olyan mintha egy adag vajat ennék egy kis csokihoz. Ez az író dolog nem nekem van kitalálva…
A lime íze nagyon erős, de valahogy a tömény vajas íz nem engedi ezt élvezni, így pedig sajnos csak a designt lehet dicsérni.

Energiatartalom: 580 kcal/100g
Ára: 705 Ft/100g (Müller Drogéria) -  nagy remények után, savanyú szájíz maradt...

Mivel itt a blogon is sokszor jelenik meg ugyanaz a márka, gondoltam nem fogom mindig újra és újra beírni az alapítás adatait (név, ország, város, évszám), hanem inkább készítek erről egy nagy összefoglaló táblázatot. Érdekes lehet amúgy időrendben is megnézni, hogy pontosan ki mikor és mit.

„Csak tudnám, hogy csinálja” Főszerepben a kukorica

Mikor meghallottam, hogy popcornos Milka, rögtön a mozi jutott eszembe, milyen jó kis  összhang egy jó mozi, egy kukorica, egy csoki, esetleg mellé egy kis kóla. Ugye tényleg jól hangzik?

Tegnap be is ültünk barátnőmmel megnézni egy premier filmet. A poszt alcímét adó alkotás egyébként kritikán aluli volt szerintem, de annak bővebb véleményezését átadom más blog íróknak. Mindenesetre a másfél órában a "belopott" 200 grammos tábla elfogyott. Neeem, nem egyedül ettem meg, mozitársammal feleztünk, jó, persze 100g/fő se rossz teljesítmény :-)

A Milka popcornos változatából 200 grammosat sikerült csak beszereznem (bár nem vagyok benne biztos, hogy lesz 100 grammos változata is). Egyébként ha jobban belegondolok, ez valószínűleg nem véletlen, mivel a kukorica mérete nagyjából meghatározható, és valószínűleg egy 100 grammos tábla magassága nem lenne neki elegendő. Persze így is kicsit apróbbra van vagdalva, mint amit a mozis bödönből megszokhattunk, de nem olyan törmelékes, kellemesen lehet élvezni a ropogást. A popcorn kombináció, majdnem olyan, mint a Milka Rice (Milka puffasztott rizs), leszámítva, hogy abban nincs só.
Mikor a táblát megkóstoltam, sajnos a mozi hangulat nem lebegett át, az enyhén sós íz most sem ízlett, csakúgy, mint ahogy fél éve az Anthon Berg tengeri sós táblája sem győzött meg. Nem is tudom mit vártam a lila csodától, ha a Berg család nem tudott meggyőzni az édes-sós ízkombináció összhangjáról, akkor a Milkától miért gondoltam, hogy pozitív élmény lesz. Illetve annyival volt élvezhetőbb számomra az alpesi változat, hogy ténylegesen enyhe a sótartalom a táblában. De, hogy azért valami jót is írjak, szerencsére a táblában nincsenek olyan kukoricák, amik nem puffadtak fel rendesen, így a fogtöréstől nem kell tartanunk.

Energiatartalom: 515 kcal/100g
Ára: 845 Ft/200g (Müller Drogéria) -  Majdnem olyan, mint a Milka Rice, semmi érdekes

Felhívás az összes édesszájú és csokoládé drogos részére: VAN ÚJ MILKA!

Múlt héten láttam valami finomat a csokoládé polcon, amit feltétlenül haza kellett hoznom.
Az amerikai kekszes Milka tábla belsejében a megszokott alpesi vanília aromás tejkrém (38%) és a világhírű Oreo keksz darabok (12%) találhatóak. A kibontott tábla a szememnek nem igazán volt gyönyörködtető, a fehér alapon fekete szemek inkább érdekesnek mondhatóak. De mik is ezek a fekete darabkák pontosan? Szerencsére őket is meg tudjuk kóstolni eredeti valójukban.

A jellegzetes színű és betűtípusú "Amerika kedvenc keksze”, az Oreo Magyarországon nem nagyon terjedt még el, pedig a Nabisco (National Biscuit Company) 1912 óta gyártja a kekszeket és a XX. század  legkelendőbb keksz címét is magáénak tudhatja (491000000000 csomag Oerot adtak el).

Az Oreo több hírességet is megihletett, akik dalban mondták el a véleményüket. 1990-ben Weird Al énekes írt először egy dalt  "The White Stuff" címen, amire hamarosan egy paródia is született. Még ugyanebben az évben lonnie Mack is tisztelgett a keksz előtt az Oreo Cookie Blues című dalával.

Az Oreo küllemében hasonló a mi Pilóta kekszünkhöz, ami a 70-es években született. A két étcsokoládés korong között édes vaníliás krém van. Valószínűsíthetően ennek a nagy kontrasztnak (amely mégis harmóniát teremt) köszönhető az Oreo sikere. A másik sikeres gondolat pedig a „játékosság”, szerintem a többségünk a Pilótát úgy eszi, hogy először a felső keksz korongot cincáljuk le fogainkkal, majd a töltelékkel játszunk (foglenyomatot veszünk a krémmel stb...), végezetül egy harapással betömjük az alsó korongot...
...erre a mókára az Oreo is tökéletesen alkalmas. :-)

Energiatartalom: 471 kcal/100g
Ára: 490 Ft/154 g (Chocoland Mammut I.) - Be kell vallanom, nehéz eldönteni, hogy az Oreo vagy a Pilóta a jobb

Milka & Oreo

A tábla küllemében a megszokott zacsis forma, azonban ezt a Milkát legfőképpen egyenesen a hűtőszekrényből szeretem fogyasztani, mert amúgy tiszta gezemice leszek. Az alpesi krém önmagában elég édes, a ropogós, magas kakaótartalmú keksz szemek pedig kicsit kesernyések, ami nekem kifejezetten bejött. Nagyon jó ötlet volt a Kraftnak ötvözni a két ellentétes erőt: az édes krémet a ropogós ét keksszel.

Az Oreo Milkával egy időben kiadtak egy új táblát is, mégpedig a Milka Popcornt , de azzal még nem találkoztam itthon. Remélem hamarosan kis hazánkban is lehet kapni...

Energiatartalom: 560 kcal/100g
Ára: 250 Ft/100g (Chocoland Mammut I.) -  Remélem végleg marad a polcokon, mert azt kell mondanom, hogy az utóbbi időben ez volt a legfinomabb táblás Milka

2011. szeptember 16-18.

11 órakor a nyitásra már ott álltam a kapuk előtt, az első tíz látogatóba benne akartam lenni :-)
Nem sikerült. Addigra már kígyózó sorok álltak a jegypénztárnál. De a korán kelésnek egy pozitívuma volt, legalább láttam, hogy a kiállítók még pakolják a polcokra az utolsó termékeket és keresik a dekoráció legideálisabb helyét...
Rengeteg pavilon van, rengeteg csoki, pálinka, mosolygó eladó és érdeklődő vendég.
A cégek szerencsésnek mondhatják magukat, kifejezetten kedvezett ma a csokiknak az időjárás is. Nyugodt szívvel lehetett vásárolni, és hazavinni a kis souvenireket (persze jópár érdekes dolgot én is találtam, amikről majd a későbbi posztokban írok).
Majdnem minden standnál várta egy kis kóstoló az érdeklődőket, már csak ezért is érdemes kimenni... ;-)

Menyasszonyi csokori

Szeptember 3-án volt az esküvőnk, ahol természetesen nem hazudtolhattam meg magam, így a csoki is fontos szerepet kapott (nem, nem szökőkút formájában...). Egy különleges, személyes ajándékkal szerettem volna meglepni a vendégeinket, adta magát az ötlet, hogy ez valamilyen édesség legyen. De persze nem akármilyen, mindenképpen valami új, különleges, dekoratív és persze finom ajándékot kerestem.

Nagyon sok céget ismerünk, akik ízlésesen megtervezett csokikat készítenek, és olyanokat is, akiknek különleges ízkreációi vannak, azonban most elsősorban nem ezekben gondolkodtam. Egyrészt ugye általában elég húzós az áruk, és most 60 vendég meglepetéséről kellett gondoskodnom, másrészt azért olyasmire volt szükség, amit mindenki értékelni fog, ezt pedig egy vadabb chilis vagy éppen zöld teás ízvariációval nem biztos, hogy elérhettem volna.

A választás így végül a Lindt desszertjeire esett, ami minden szempontból tökéletes. Mindig is ízléses csomagolásokat készítettek (azt hiszem ebben nem sokan szállnak vitába velem), és a többség számára már ismerősen cseng a neve (és persze nem a kommersz polc jut róla az eszükbe). Az ízvilágra se lehet általában panasz, sőt, vannak kifejezetten jó pillanataik...

Lindt Lindor Lime

A Lindor golyókat sok olvasó ismerheti, van belőle számos szín/íz variáció. Ezek közül én most a limeos kis golyók mellett döntöttem. 

Ennek számos oka volt:

• a karibi zöld lime színvilág tökéletesen passzolt a terítékhez,
• limitált szériás termék (nagy valószínűséggel még egy vendég sem kóstolt ilyet),
• íze különleges, de nem extrém (és kellemesen hűsítő),
• a fehér csokoládé kevésbé olvad, mint a tej vagy az ét.

Az esküvő napján nem volt időm se megkóstolni, se lefényképezni az édes vendégvárókat. A terítéket az esküvői fotósunk örökítette meg még aznap délelőtt. Nyugodtan mondhatom, hogy szerencsére, mert mire egy hét után itthon végre nekifoghattam a további dokumentálásnak, szegény gömb már kapott hideget-meleget... Úgyhogy nem kell megijedni a kép láttán, normál esetben ez nem így nézne ki, csak sajnos megolvadtak szegénykéim.

A csomagolás nem túl különleges, miként a termék alakja sem. Amint lekerül a fehér csipke mintázatú (jelen esetben igencsak stílszerű) fátyol, egy törtfehér csokoládét pillanthatunk meg, aminek erős, de kellemes citrus illata van. A csokoládé íze nagyon hasonlít a 2010-es táblás kiadáshoz, ha valakinek az bejött, akkor biztos ez is ízleni fog. A golyó belsejében egy lágy, kicsit világosabb fehér, enyhén vajas krém van, ami természetesen szintén citromos. Férjem szerint kicsit talán már túl vajas is, de a savanykás ízvilágnak köszönhetően mégsem lett túl tömény, sikerült megtalálni egy kellemes harmóniát.

Azt alá kell írnom, hogy nem ez a legfinomabb Lindt termék, de jelen esetben nem is ez volt a legfőbb cél. A cég azért továbbra is megbízhatóan hozza az árához illő minőséget.

Energiatartalom: ? kcal/100g
Ára: 380 Ft/1 pár, dekorációval (Chocoland Mammut I.) -  A vendégektől csak pozitív visszajelzést kaptunk, és jegyezzük meg jól, hogy a tartós 30 fokot nem bírja :)

Simón Coll - xcocolaters

Simón Coll 1840 óta készít csokoládékat Barcelonában. A tartományban először ő készített fehér csokoládét gyönyörű csomagolásban, ami a mai csomagolástól alig tért el. Már rengeteg belga, svájci csokoládét kóstoltam, de spanyolhoz még nem volt szerencsém. Persze Spanyolországról amúgy is előbb jut eszembe a paella, mint a csokoládé... (ami egyébként igazságtalan, mert ha jobban belegondolunk, a csokoládé eredete is a spanyolokhoz köthető).

Tejcsokoládé

Reményeim szerint Coll tud egy-két dolgot a csokoládé gyártásról...
Ez a kis különlegesség csupán 18 gramm és kakaótartalma 32%. A csomagolás magáért beszél: egyszerű, klasszikus, számomra megnyerő. A vastag matt papír borítást lefejtve egy arany színű sztaniol védi a csokoládét. Ebből kihámozva egy három kockából álló táblát találunk. A tábla megjelenése egyedi, de nem jellemzi az a kifinomult forma, amit az ínyenc csokoládéknál megszokhattunk (tetején a gyártó neve stb.). Illata nagyon édes, enyhén karamellás.

Végeredmény

Idén immár hetedik alkalommal indult el a goldenblog verseny 9 féle kategóriában. A 2011-es verseny csupán annyiban tért el az előzőektől, hogy minden kategóriában két (egy szakmai és egy közönségzsűri) nyertest hirdettek. A chocologia is benevezett a gasztroblog kategóriába. A blogra augusztus 8-tól 28-ig lehetett szavazni. Az idei gasztroblog kategóriában mindösszesen 164 magyar nyelvű blog indult.

2011. augusztus 24.-én volt eredményhirdetés, ahol a chocologia 25. helyezett lett.

Köszönjük szépen az olvasóknak a szavazatokat és gratulálunk a győzteseknek!

Tejcsokoládé cseresznyével töltve

Egyik barátnőm felvetett egy építő jellegű kérdést: „A legjobb Lindt termékről miért nem írtál?”. Csak néztem, mint az a bizonyos boci arra a bizonyos kapura. Miről maradhattam vajon le? De szerencsére gyorsan megkaptam a választ: a cseresznyés lével töltött Lindt tejcsokoládé lenne az a bizonyos legjobb... és a legszebb, hogy ez nem is új termék. Egy mondatba sűrítve a lényeget, egyébként tényleg finom, furcsa módon itthon nem ismerik túl sokan (kinek nem inge ne vegye magára:-) És ami az igazi szégyen, hogy ez a táblás csokoládé eddig kimaradt az én életemből is.

A tábla csomagolása egyszerű, arany betűs, klasszikus Lindt (semmi limitált széria design), de a csokoládé formája igazán egyedinek mondható.  Úgy néz ki, mint egy vékony lemezen sok kis "kapszula". Ebből adódóan ez egy nagyon vastagra sikeredett táblás csokoládé, de ez igencsak csalóka, a valóságban ez is csak 100 gramm. A tejcsokoládé táblában a cseresznye töltelék 33%-ot foglal el, és nem véletlenül azt írták rá, hogy "cseresznye lé", tényleg nagyon folyékony. Ahogy a fotón is látszik, duci darabkákra van felosztva a tábla, és nagyon kell vigyázni, hogy a buckákat ne törjük el, illetve ha már véletlenül betörtük, legyen alatta valami, amire folyhat a töltelék.

Mikor a Szent László úton sétálva megláttam a chocoMe logót a fejem felett, máris megértettem, hogy miért okozott derültséget, amikor megkérdeztem, hogy autóval be tudunk-e állni a gyár udvarára. Az üzem ugyanis egy társasház földszintjén lévő üzlethelyiség. Egy belső nagyobb teremben történik maga a gyártás, ennek előterében pedig egy kisebb szoba az iroda, itt várt miket Mészáros Gábor, a tulajdonos.

Van külön bemutatótermetek is valahol, vagy itt, egy helyen található a teljes cég?
Egyelőre ez a teljes cég, de épp ma kezdődik az átalakítási munka. Bérelünk itt nem messze a sarkon egy nagyon romos házat, az lesz kívül-belül teljesen felújítva. Összesen 80 nm, ott lesz egy iroda, papíralapanyag raktár, készáru raktár, illetve azt tervezem, hogy itt megvalósítom Magyarország legszebb csokoládéboltját is.

Csokoládé a Tátra túloldaláról

Hosszabb motoros túrán általában nem örülnek az emberek az esőnek. Mi is így voltunk ezzel a 4 napos Lengyel túra elején és közepén (bár a Tátrában nem lepődik meg az ember egy kis esőtől, de azért még így is kifogtunk egy ritka barátságtalan időjárást), a végén viszont minden szenvedés értelmet nyert: nem kellett aggódni a dobozba pakolt kilónyi csokoládé miatt, egész úton kellemesen temperált 15-20 fokos időben utaztak hazafelé :) A szerzeményekről majd apránként írok, elsőként nézzük az egyik legbíztatóbbat, az E. Wedel áfonyás táblát.

Az E. Wedel egy számunkra talán ismeretlen, de amúgy híres lengyel édesipari cég, amit Ernest Wedel 1851-ben alapított Varsóban. Több generáción keresztül családi vállalkozásként üzemelt. Annak ellenére, hogy a család német származású, mégsem volt hajlandó együttműködni a németekkel a második világháborút követően. Ettől függetlenül a varsói céget a kormány később államosította. 1989 után a kommunizmus bukását követően a Pepsi Co. felvásárolta a céget, amivel egyben fel is lendítette a profitját, az Egyesült Királyságba, az Egyesült Államokba és Kanadába is elkezdtek terjeszkedni. Talán pár olvasónak fel is tűnt, hogy a logója nagyon hasonlít az angol Cadbury cég logójához, ez több mint véletlen, ugyanis 1999-ben a Cadbury kezébe került az eredetileg lengyel származású cég.

Egy romantikus áfonyás tábla

A csomagoláson már első pillanatban látszik a kreativitás, az új perspektíva, a fiatalos lendület. Sejthető, hogy nem egy megszokott lengyel csokoládéval állunk szemben, és ha a polcon sorakozó többi csokoládé árával összehasonlítjuk (1,5 - 2 zloty körül van odaát egy 100 grammos tábla, ez annak bő kétszerese), akkor reménykedhetünk, hogy ez egy különleges darab lesz.

A DVD-k készen állnak, a barátok már ülnek a tévé előtt - csak hiányzik valami rágcsálni való? A legújabb csúcs a Milka Snax. Az új snackek 3 féle ízesítésben kaphatóak:

• Milka Daim Snax  (tejcsokoládé kukoricapehellyel és mandula-karamell darabokkal)
• Milka Crispy Snax (tejcsokoládé kukoricapehellyel és mazsolával)
• Milka Lila Stars Snax (mogyoró bevonva fehér- és tejcsokoládéval és puffasztott búzával)

Biztos vagyok benne, hogy mindenki megtalálja a saját kedvencét.

Egy kis Déjà vu

Az osztrák Müllerben találtam erre a gyöngyszemre. Azonnal a Ferrero Rocher jutott az eszembe, nem nehéz megtalálni a kapcsolatot, a csomagoláson két darab csokoládéval bevont ostyalabda látható, krémmel töltve, a közepén egy mogyorószemmel. Eddig tökéletesen ugyanolyan, mint a Rocher, a három fehér csokoládé csík kivételével, de még így is egyértelműen összhangban van a híres arany labdával.
Griesson csapata a csomagolást tekintve se rugaszkodott el a megszokottól: A doboz tartalma 200 grammos csomag, amelyben 16 Rondino gömb található, 2x8 csoportra bontva. Ha összehasonlítjuk az árat, akkor egy doboz Ferrero Rocher, amely szintén tartalmazza a 16 golyót kb. 5 €, míg az "unokatestvére" csak 2,49 €. Ha a minőség rendben lesz, akkor azért ez elég meggyőző.

ILDEFONSO - 7 rétegű csokoládé

Múlt héten ismét sikerült egy kisebb kereskedelmi mennyiségű édességet haza hoznom Bécsből. :-)

A Stephansplatzon az édesszájúak mindig betérnek a Manner Shopba, ahol sok ereklye mellett Manner, Casali, Napoli, Victor Schmidt és Ildefonso termékei közül tudunk válogatni. A Manner és Casali főbb termékei itthon is kaphatóak minden nagyobb bevásárlóközpontban, a másik három márkát azonban ennél nehezebb felhajtani kis hazánkban. Sajnos ezek köze tartozik egyik nagy kedvencem is, az Ildefonso kis kockák.
Talán pár olvasó számára feltűnt, hogy ennek az osztrák csokoládénak nem éppen németesen hangzó a neve...
ehhez a „rejtélyhez" egy kis történelem társul:

Édes élet

Gondolom nem tévedek nagyot, ha arra tippelek, hogy a legtöbb olvasó még nem ismeri ezt a márkát, pedig kategóriájában egyike a piac legjobbjainak. Ja, hogy mi ez a kategória? Hát a diabetikus édességek piaca, ami sokaknak az egyetlen lehetőséget jelenti a csokoládé éhség kielégítésére. A fiatalnak mondható belga Cavelier 1996-ban alakult családi vállalkozásként. A csokoládé legfőbb jellemzője, hogy nincs benne cukor, se glükóz, se fruktóz.
Persze nem csak a cukorbetegek az egyetlen célcsoport, mi nők már csak fogyókúrázunk, vagy folyamatosan, vagy időszakosan, de a nyár kezdetével, mikor a szekrényből előkerülnek a fürdőruhák a vonalainkra az átlagosnál is nagyobb hangsúlyt fektetünk. Sokan szeretjük az édes dolgokat, a megszokott ízektől sem szeretnénk lemondani, de sajnos a bevásárló központokban kapható diabetikus csokoládék többségének élvezeti értéke meglehetősen alacsony (azt hiszem ebben többen egyetértenek velem).

Kávészem alakú étcsokoládé darabok kávé ízesítéssel

Gyakori probléma, hogy találok egy csokoládét, aminek nem tudok ellenállni. Ilyen a Feodora mocca is. A csomagolás különleges: az arany doboz akkora, mint egy csomag cigaretta és úgy is nyílik. A dobozon lévő csésze forró kávé pedig magáért beszél.

El se olvastam a dobozon lévő leírást, csak leemeltem a polcról. Ez nekem kell! Pörkölt kávé szem étcsokoládéba mártva...
Az első falatnál csalódtam, ugyanis arra számítottam, hogy a csokoládéburokba rejtett pörkölt kávészem roppan majd a fogam alatt, ehelyett egy jó erős kávé ízesítésű csokoládét kaptam. Levonva a tanulságot, nézzük meg figyelmesen, hogy mit vásárolunk, mivel a dobozon egyértelműen olvasható, hogy kávés csoki és nem kávé csokival :-) A kezdeti (csakis magamnak köszönhető) csalódás után viszont már elégedett voltam a termékkel, most is nagyon finom az étcsokoládé, ahogy az a Feodora minden termékére elmondható.

Eper és tejszín, a nyár slágere

Miután a turmixokból megkóstoltam a banánost, tudtam, hogy más fajtát is kell tesztelnem :-) Az eper turmix jött soron, hiszen egy jól ismert ízkombinációt rejt, ami szinte biztos telitalálat, olyannyira, hogy egyik kedvenc szakácskönyvemben az édességek között külön receptként szerepel az eper tejszínnel (najó, nem ezért lett a kedvenc szakácskönyvem, de tény, hogy egyszerű, ámde nagyszerű). A szlogen itt is biztató és mindenre kiterjedő: "Frissítő eper töltelék enyhén felvert tejszínnel, a legfinomabb alpesi tejcsokoládéval körülvéve. A legjobban hűtve élvezetes!". Úgyhogy ez a tábla is váratott magára, ezt is tárolnom kellet pár órát a hűtőszekrényben.

A tábla csokoládé burka a megszokott minőség: kellemes tejes íz, igazán jó élmény. Kinyitva a fólia csomagot kellemes eper felhő áradt körülöttem, a töltelék színe enyhén mályvás, azonban íze nem igazán intenzív. Ami esetleg mellette szól az éppen az, hogy nem a nagyon agresszív műeper íz jelenik meg mint a legtöbb hasonló (tipikusan epres joghurtos) csokoládéban, hanem egy kicsit jobban emlékeztet az igazi gyümölcsre. Persze lehet, hogy erre nagyon sokat erősít a töltelék állaga, ami szintén nem a szokásos teljesen homogén világos színű krém, hanem kicsit közelít az eper lekvár felé, a színe sem annyira rikító (ez jól látszódik a fényképen is), és az állaga is picit darabos.

Lindt Milchshake Banán - új nyári limitált kiadás

És ismét egy újabb nyári Lindt széria! Tavaly nyáron a cég kiadott egy hasonló küllemű  táblás sorozatot, amiről már akkor említést tettem itt a blogon is. Természetesen újra itt a nyár, és a cég nem engedheti meg magának, hogy ne újítson, úgyhogy lássuk a mostani különlegességeket.

Az idei csomagolás kicsit színesebb, lendületesebb, de az elegancia és a minőség  jegyeit most is magán hordozza. Minden dobozon egy krémmel töltött duci csokoládékocka illusztrációt láthatunk, ahol az egyes csokik mögött az ízesítés és egy pohárba öntött turmix van. Ezek egyértelműen ki is jelölik a különböző töltelékek ízeit. Idén nyárra négy új ízvilággal igyekezett a Lindt cég elkápráztatni a rajongókat:

• eper
• maracuja
• banán
• csokoládé

A legjobban hűtve élvezetes!

A termék szlogenje senkit se hagy kétségek között, mindenre kitér és precíz: "Krémes banán töltelék enyhén felvert tejszínnel a legfinomabb alpesi tejcsokoládéval körülvéve. A legjobban hűtve élvezetes!".

Celebrations

Ki ne ismerné a nagy múltú Mars céget, aminek főbb termékei  az édességek (Milky Way,  M&M's,  Twix,  Skittles, Snickers ...), de ezeken kívül gyárt más élelmiszereket is ( Uncle Ben's, Dolmio öntetek),  valamint házi kedvenceinkre is gondoltak (Whiskas, Chappy, Pedigree). Bár minket ez utóbbiak jelen esetben nem érintenek :-)
Hazánkban is kapható jól ismert Mars termékek egyébként csak töredékei a cég portfóliójának, csak magának a Mars szeletnek is rengeteg változata van világszerte (Mars gold, Mars mini tojások, Mars Chili, Mars 100% karamell... ezekről bővebben a wikipedián olvashattok).

Fejd meg a szivárványt! Fald fel a szivárványt!

Van ugye ez a reklám... Ezen a blogon nem foglalkozunk különösképpen a különféletermékek hirdetéseivel, de emellett egyszerűen nem lehet elmenni szó nélkül. És érdemes is pár szót vesztegetni rá, hiszen a fent említett cukorka hírneve elsősorban nem is a minőségének, hanem a furcsa reklámoknak köszönhető, amelyek közül az első, ami nálunk is látható már, a szivárványt legelő zsiráfot fejő raszta pasi.  A vélemények megoszlanak, van aki számára vicces, van aki betegesnek ítéli, pedig ez csak a kezdet (az addict oldalon megnézhetjük a még furcsább szpotokat is) de egy biztos, a néző kíváncsiságát felkelti. Nem volt ez velem se másképp, mentem is másnap (najó, pár hét múlva) a közeli élelmiszerüzletbe begyűjteni a kóstolót. Amúgy a reklámokon túl is találkozunk pár célzással a konkurencia felé, elég csak a termék nevére gondolni (skittles - smarties / ostobaság - okosság) vagy a golyók mintájára (minden szemen egy s betű található az M&M's féle m-el ellentétben) ...

Egy nagy csokitömb nugáttal és egész mogyorókkal

A mai poszt célszerűen egy húsvéti utánlövés is lehetne akár, de az az igazság, hogy nem sikerült hozzá megfelelő alapanyagot szereznem. Az utóbbi hetekben a legtöbb üzletben végigszaladtam a húsvéti különlegességek között, de idén egyik gyártó se tudott levenni a lábamról. Természetesen az összes kommersz cég kicserélte az öntőformát és ontották a szokásos termékeiket nyuszi/tojás/bárány formákban, de ezektől túl sokat ugye nem várhatunk. A nagyoknál ugyan megjelent egy-két újdonság, de pár kivételtől eltekintve valahogy egyik se tudta annyira felkelteni a figyelmememet, hogy beugorhasson a kosaramba. De szerencsére mindig van itthon egy kis tartalék, úgyhogy ezen a héten se esünk kétségbe.

Nemrég volt már szó a Majani termékekről, még ugyanerről a beszerző körútról maradt pár csokoládé, amik mindeképpen említést érdemelnek. Nem volt szándékomban az összes Majani terméket felvásárolni egy alkalom alatt, hiszen a pénztárcám nekem is véges, de amikor megláttam a 100 grammos egész mogyorós csokoládét, rögtön számban éreztem a Ragusa feledhetetlen ízét...

...és igen, nem voltam elég erős. Dilemmáztam, hogy a kosárból mit szelektáljak ki, de a húsvéti tojások kellettek ez nem vitás, a cremino-k a szívem csücskei, az egyik kedvenc csokoládémra emlékeztető terméket meg bolond lennék kihagyni, adtam egy esélyt a Majani Gran Savoia-nak, hogy a jónál tudnak-e jobbat. A csomagoláson látható szöveg mindenesetre mindenképpen bíztató volt: "egy nagy tömb csokoládé mogyorós nugáttal és egész mogyorókkal". Egy mondatba sűrítve a lényeg ..

A csokoládé tömb csomagolása elegáns, kecsegtető véleményem szerint. Mérete becsapós, a 12x4x2 cm nagyságú tömb nem kevesebb, mint 100 gramm, pedig hirtelen ránézésre én kisebbnek tippeltem volna. Az arany fóliából kihámozva a terméket egy sima felületű enyhén sötét barna színű, nagy egész szemű mogyorókat tartalmazó tömböt érezhetünk.

Majani - megragadják az édes élet napos oldalát

Mai édességünk egy igazi cégeken és szakterületeken átívelő koprodukció. Az első gyártó, akiről mindenképpen említést kell tennünk, 1858-ban indult, amikor Ferdinando Baratti és partnere Edoardo Milano úgy döntöttek, hogy nyitnak egy édesség-szesz üzletet Torinóban, amelynek "Baratti & Milano" nevet adták. A cég a mai napig működik, egyik leghíresebb fejlesztésük egy meglehetősen egyszerű ötleten alapul (3 rétegű csokoládékocka), ez lenne a híres cremino. Bár számunkra ez nem jelent olyan sokat, azonban az olasz édességgyártásnak egy fontos termékét jelentik az ezen alapuló különféle változatok.

Történetünk másik főszereplője szintén egy csokoládé üzlet, amely 1796-ban nyitotta meg kapuit Bologna szívében, Piazza Maggiore terén. A gazdagon csillogó Antica Casa Majani édességüzlettel főleg az arisztokratákat próbálták megcélozni, de a későbbiekben megjelentek hétköznapibb termékeik is. A Majani így a mai napig fennmaradhatott, így büszkélkedhetnek a legrégebbi édességkészítő címmel Olaszországban, illetve állítólag ők gyártották az első szilárd csokoládét is az országban. 

A Majani már régóta a piacon volt, és számos sikeres terméket tudhatott magának, a következő igazán nagy lépshez azonban szükség volt egy kis külső segítségre. Meglepő módon egy autógyártónak köszönhető ez a lépés, Olaszországról lévén szó természetesen a Fiatról beszélünk. 1911-ben ugyanis az autógyártó megbízta az akkor már több mint egy évszázados Majanit, hogy hozzon létre egy csokis különlegességet a  Fiat Tipo 4-es modell megünnepléséhez. 

Tejcsokoládés arany tábla

Budaörsön az egyik Outletben járva már jópár hónapja láttam egy nagy Anthon Berg táblát. Sajnos csak ritkán jutok el ide, úgyhogy a megnyitás óta csak most volt először lehetőségem beszabadulni és átvizsgálni az ott lévő termékeket. Az Anthon Bergekről már volt szó itt (és valószínűleg még lesz is), úgyhogy helyette inkább egy új, számomra eddig ismeretlen márkával próbálkoztam, ez pedig a Toms.

Toms csokoládégyárat 1924-ben, Dániában alapította két vegyész, Hans Trojel és VH Meyer. Termékeik mindegyike ghanai származású kakaóbabból készül.

Portfóliójuk között megtalálható:

• Arany táblás csokik (180g, 90g, 45g, 10g)

• Yankees, Holly, Guld Karamelbar, Skildpaddebar szeletek

• Karamellek

• Teknős, béka és a nyúl formájú csokik
  

• Cukorkák

Első körben beszereztem pár arany táblát (dánul Guld Barre), amelyek már elég régóta piacon vannak, az első példányok ugyanis 1938-ban készültek, azóta is szerves részét képezik a dán csokigyártásnak. A Toms több méretben is készít táblás szeleteket, az egészen nagy méretűtől az egészen apró falatkáig. Szerencsére így nem kellett sokat dilemmáznom a választásnál, hiszen ezekből az apróságokból bőven beleférhet a költségvetésbe akár több darab is. Emiatt két kóstolónak való apró (10 g) kis aranytömböt választottam.