Csokoládé a Tátra túloldaláról
Hosszabb motoros túrán általában nem örülnek az emberek az esőnek. Mi is így voltunk ezzel a 4 napos Lengyel túra elején és közepén (bár a Tátrában nem lepődik meg az ember egy kis esőtől, de azért még így is kifogtunk egy ritka barátságtalan időjárást), a végén viszont minden szenvedés értelmet nyert: nem kellett aggódni a dobozba pakolt kilónyi csokoládé miatt, egész úton kellemesen temperált 15-20 fokos időben utaztak hazafelé :) A szerzeményekről majd apránként írok, elsőként nézzük az egyik legbíztatóbbat, az E. Wedel áfonyás táblát.
Az E. Wedel egy számunkra talán ismeretlen, de amúgy híres lengyel édesipari cég, amit Ernest Wedel 1851-ben alapított Varsóban. Több generáción keresztül családi vállalkozásként üzemelt. Annak ellenére, hogy a család német származású, mégsem volt hajlandó együttműködni a németekkel a második világháborút követően. Ettől függetlenül a varsói céget a kormány később államosította. 1989 után a kommunizmus bukását követően a Pepsi Co. felvásárolta a céget, amivel egyben fel is lendítette a profitját, az Egyesült Királyságba, az Egyesült Államokba és Kanadába is elkezdtek terjeszkedni. Talán pár olvasónak fel is tűnt, hogy a logója nagyon hasonlít az angol Cadbury cég logójához, ez több mint véletlen, ugyanis 1999-ben a Cadbury kezébe került az eredetileg lengyel származású cég.
Egy romantikus áfonyás tábla
A csomagoláson már első pillanatban látszik a kreativitás, az új 
perspektíva, a fiatalos lendület. Sejthető, hogy nem egy megszokott lengyel csokoládéval állunk szemben, és ha a polcon sorakozó többi csokoládé árával összehasonlítjuk (1,5 - 2 zloty körül van odaát egy 100 grammos tábla, ez annak bő kétszerese), akkor reménykedhetünk, hogy ez egy különleges darab lesz.
A bordó felületre rajzolt áfonyák nagyon művészire sikeredtek, kicsit fémes színhatásban, számomra romantikus fényben tüntetik fel a csomagolást. A középső kék sávban (ami az én ízlésvilágom szerint egy kicsit ront az összképen) minden lényeges információ fel van tüntetve: „mleczna”, ami egyszerűen annyit jelent, hogy „tej”, az alatta lévő bordó betűk pedig a tábla ízesítésére utalnak: áfonya és ropogós müzli. Aki hozzám hasonlóan nem tudna lengyelül, annak az illusztráció is segít.
A táblát kibontva a Horvátországi túráról hazahozott rizses Mikado kellemes, tejes illata volt érezhető, az áfonyának hűlt helye se volt még. Azonban első harapáskor szertefoszlott a horvát ízvilág, és sajnos a jól ismert Cadbury emlék tört elő, aminek jellegzetes édes íze van, nekem túlságosan is édes, kommersz ízvilág ez. A csokoládé textúrája kicsit ragadós, zsíros, mindazonáltal szépen olvad a szájban. A csokoládé önmagában csak 30% kakaótartalommal bír, míg a müzli 7% az áfonya pedig 11%, az utóbbiak százalékos aránya nem is olyan kevés, ha csak kiegészítőként tekintük rájuk. De sajnos ezek ízét nem tudtam jól kiélvezni, mert az édes tejcsokoládéval nem harmonizáltak úgy, ahogy egy minőségi csokoládétól azt várnánk. Az áfonya darabok túl aprók, nem elég lédúsak, de a pikáns kellemes ízük azért szerencsére jól kiérezhető. A müzliszemeket jóformán nagyítóval kell keresni, annyira morzsásak, de azért a falat csokoládéban kellemes ropognak a fogunk alatt.
Energiatartalom: 506 kcal/100g
Ára: 4,61 zloty/100g (Zakopaneban lévő kis közért) - Ha Lengyelországban járunk, vegyünk inkább kekszeket
Elindult időközben a goldenblog2011 szavazás is, minden támogató szavazatot köszönettel fogadunk:
