Az előző posztban írt olasz téli fagyin felbuzdulva vettem két hazait is. Egyrészt megszállt a nosztalgia, másrészt kiváncsi voltam, hogy mit tudnak manapság kihozni 70Ft-ból. Igyekszem elvonatkoztatni a Caffarellino-tól, mivel egy egész más világot képvisel az a termék, mind árban, mind alapanyagokban, mind designban. Az azonosság csak egy dologban vélhető fel, az elnevezésben.

Macz-licenc alapján

Ez a fajta fagyi már kislány koromban is megvásárolható volt, már akkor is az olcsó édességek közé tartozott. Soha nem voltam nagy fagylalt rajongó, de csokoládéval mindig le lehetett venni a lábamról, úgyhogy maga az alapötlet szinte teljesen rám lett szabva. Bár a minőség már akkor se tűnt túl jónak, de egyrészt nem volt igazán nagy választék abban az időben, másrészt az egyen alakú és ízű termékek között a gyermeki szem számára igencsak nagy királyságnak tűnt egy ostyába foglalt habosított csokoládés valami. A kosárba csempészett példányokat anyukám mindig fintorogva tette a pénztárnál lévő pultra, sosem értette, hogy mit "eszek" én ezen a papír ízű tölcsérbe töltött émelyítő cuccon. Igazából már én se emlékszem rá, vagy 10 éve nem kóstoltam (talán nem is árulták egy ideig, de ha mégis, akkor sem jutott eszembe venni soha). Ma jött el az ideje, hogy felülbíráljam az elmúlt közel 30 év ízlésvilágát.

A teszt első alanya a külcsínre nem sokat adó Csoki-Duó Kft. terméke, ami nem több, mint 24 gramm. A tölcsér mindösszesen 8,5 cm magas, valószínűleg gyerek kézbe tervezték. A kóstoláskor azonnal kiderült, hogy hát igen, bizony most is, mint majdnem mindig, anyukámnak igaza volt, a tölcsér tényleg papír ízű, szikkadt állagú. A krém a csokis tejszínhab állagára hasonlít leginkább, de messziről látszik és illatán is érződik, hogy a vajat nem spórolták ki a töltelékből (értsünk jelen pillanatban vaj alatt bármit is, nyilván sejthető, hogy az egész terméknek nincs köze az alpesi tehenekhez). Színe világos kakaó barna, ez nem változott az elmúlt években, pont ugyanezt az árnyalatot őrizte meg az emlékezetem is. Első ízlelés után a legzavaróbbak a fogam alatt ropogó cukor kristályok voltak. Második falatnál pedig azt éreztem, hogy ebből ennyi bőven elég is lesz erre az évtizedre. Két nyalás is elég ahhoz, hogy pontosan helyén tudjam értékelni ezt a nagyon émelyítő krémes valamit. A fotó miatt félbevágott fagyim volt, emiatt nem a tervező által megkomponált útvonalon kezdtem az ízlelést, így még volt egy kis reményem: a tölcsér tartalmát lezáró "csokoládé" rétegben bíztam, hogy az a tölteléknél már csak jobb lehet. Húúú, az is förtelmes, a legolcsóbb bevonómasszából készült csokimikulás is ehetőbb ízvilágú. Mivel sem az ostya, sem a krém sem a csokoládé nem hasonlítható semmihez (jelen esetben szó szerint értve), kezdett érdekelni, hogy mégis miből készültek ezek a földönkívüli ízvilágok. Szerencsére manapság már nincsenek titkok, a csomagolás tetején lévő matrica feltárja a titkokat, hogy mégis milyen összetevőket kóstolgattam az imént. Első alapanyagként a margarin van feltüntetve (ezen nem lepődtem meg), aztán 3 darab "E" szám (ezen se), majd a kakaós bevonómassza és újabb emulgálószerek... A kicsit sárga, kicsit savanyú, de a miénk gondolatmenetet követve azt hiszem, a fúziós konyha első hazai kísérletét volt szerencsém megízlelni :)

Szerencsére ma már választhatunk a jó minőségű termékek közül is, így nem kell a pénztárnál télifagyiért könyörgő gyerekünknek ezt a kritikán aluli "műanyagot" adnunk. Nem finom, nem egészséges, nekünk talán az egyszeri nosztalgia miatt még érdekes lehet két harapás erejéig, de egyébként semmi okunk sincs rá, hogy megvegyük.

Energiatartalom: ? kcal/100g
Ára: 65 Ft/24g (kis közért) - Lehet, hogy az elmúlt 20 évben túl igényes lettem a csokoládé minőségre, de a régi nagy kedvencemet ma már az ellenségemnek sem adnám oda

Bonvivan féle téli fagyi

Ezzel a termékkel most találkoztam életemben először, nem is dereng, hogy gyermekkorom téli fagyi választékában rejtőzött volna ilyesmi is. Csak arra emlékszem, hogy volt a fent említett Macz féle, és még valami más. Más formájú tölcsérben. De hogy annak ki volt a gyártója, azt még a legjobb barátunk segítségével sem tudtam kideríteni.

Ez a termék küllemében egyébként igencsak hasonlít az előzőhöz, ez sem igazán meggyőző. A marketinges csapat által megálmodott míves terveket végül valószínűleg Wordben kellett megvalósítani, ugyanis a teljesen alap kék színű Brush Script betűtípussal felírt megnevezés alatt a jól bevált Times New Roman stílusra váltva következnek az összetevők és egyéb fontos közlendők. Végül egy udvariasságot sugalló "Köszönjük, hogy termékünket választotta" felirat olvasható, majd a tervezők gondoskodtak egy kis emblémáról a tölcsér sarkában is. A külső tehát nem igazán újszerű, helyette a készítők az ízvilágban próbáltak nyújtani valami nagyszerűt: a tölcsérben ugyanis nem csak kakaós íz lapul, hanem még egy kis vanília próbálja megkoronázni az élvezeteket.

A tölcsér ennél a terméknél se ér fabatkát se. Nah jó annál azért többet, pontosan 3 forintot :-)

A kakaós ízesítésű krémnek szó szerint nincs semmilyen illata, hiába kerestem. Se kakaós, se vajas, semmi ... valami ultra homogénezett cucc lehet. Az egyes számú versenyzőhöz képest amit pozitívumként értékelhetek, az az, hogy legalább nem émelyítő, ámbár kakaós ízű se igazán, olyan semmi ízű. A krém ez esetben is ropogott a fogam alatt, már-már kezdek elbizonytalanodni, hogy ezt direkt alkották ilyenné. A kakaós krém felett fekvő kisujjnyi fehér színű vaniliás krém a búcsúban kapható vattacukor ízét idézte fel bennem először. Természetesen ez is inkább ropogós, mint krémes. A tölteléket lefedő csokoládé fóliától már kóstolás előtt rázott a hideg, óvatos duhajként ízleltem a termék ezen sötétbarna színű részét. És láss csodát, az első pont, ami jobb, mint az Macz féle terméknél. Ez nem azt jelenti, hogy csudijó termék ez, vagy hogy ezt már ajánlom gyerekek számára. Javaslatom ennél a terméknél is az, hogy kerüljük el minél messzebbről.

Energiatartalom: ? kcal/100g
Ára: 70 Ft/30g (Sarki éjjel-nappali) - Szintetikus alapanyagok, mindennek más az íze és állaga mint amire számítanánk a látvány alapján... komolyan űrtechnológia ...