Balaton
Ha azt halljuk, hogy Balaton, büszkén kihúzzuk magunkat - igen, ez a Miénk! 
Akár a földrajzi helyre gondolunk, akár a mi kis édességünkre. Az egykori Győri kekszgyár hajóskapitánya olyan nagy sikereket ért el, hogy csak úgy dőltek a jobbnál jobban hangzó földrajzi neveket magukon hordozó édesipari termékek (Duna kavics, Tisza kavics, Francia drazsé…).
Akkoriban mit sem érdekelt minket, hogy csokoládé vagy bevonó. Azt se tudtuk, hogy a Milkát eszik vagy isszák (ma már tudjuk, hogy mindkettőre alkalmas :-). Akkoriban még divat volt a szalvétagyűjtés, bélyeggyűjtés, a csokoládépapír gyűjtése. Najó, utóbbi talán csak az én hobbim volt.
Ebből a letűnt korszakból maradt itt nekünk a Balaton szelet is, amelyet azóta már persze értek nagy változások, például már nem is Győrben gyártják, más köntöst is kapott, és több ízesítésben is kiadták már. A klasszikus Balaton még étbevonós volt, ezt követte a kék tejbevonós, a zöld mogyorós, majd elszabadult a pokol a változatok terén .. (bordó rumos, sötétkék kókuszos...). És idén megérkezett a limitált szériás citrom ízű.
Citrom ízű Balaton
Nem túl feltűnő jelenség, a cég sem reklámozza agyon a terméket, legalábbis én még nem találkoztam semmilyen erre utaló jellel. A boltok polcain is megbújik testvérei között, pusztán a véletlennek köszönhető, hogy tegnap este rátaláltam. Nem vártam tőle túl sokat, de az ára se túl magas, így egy próbát megér.
A papírja nem sokban különbözik ez előzőektől, a szokásos betűtípus, forma. 
Annyi a különbség, hogy a Balaton szó alatt nagy betűkkel található egy „citrom ízű” felirat, mellette pedig egy gerezd az emlegetett gyümölcsből. A színnel ugye gondban lehettek a tervezők, hiszen alapvetően adja magát az ötlet, hogy ha valami citromos, akkor értelemszerűen sárga, vagy világos zöld kell, hogy legyen. De mivel az eredeti Balaton szelet is sárga, így ezzel már nem sikerült erősíteni a hatást, csak egy kis plussz zöldet fröcsköltek a papírra (talán menta, lime akar lenni). Arra mindenesetre elég lesz, hogy a kedves vásárlók nyáron – amikor a tikkasztó hőségben nem jön meg a kedvük a csokoládé majszoláshoz – esetleg egy próbát tegyenek, hátha egy felfrissítő szeletről van szó.
Maga a csoki egyébként ilyen szempontból nem teljesít rosszul, a csomagolást
felbontva azonnal megcsap egy nagyon erős citromos illat, ez mindenképpen bizalomra ad okot. Az ízre sem lehet panasz ezügyben, már első harapásra kellemesen savanykás, üdítő. Nem csak nyomokban található meg benne a citromosság, hanem azonnal, agresszívan kapjuk nagy dózisban. Az első megdöbbentő ízbomba után azonban hamarosan jön a kijózanodás pillanata, a második és harmadik falat már nem jelent olyan nagy újdonságot. Legalábbis számomra a szelet végére elérkezett szokásos érzés, ez valójában ugyanúgy csak egy „nápolyi” szelet, mint az összes többi. Íze egyébként abszolút retró, ha valaki még emlékszik arra az időszakra, amikor a nápolyi kínálat brutálisan megduplázódott, és az egyfajta csokoládés mellett megjelent a citromos verzió is, az ebben az ízben is meg fogja találni pont ugyanazt a nagyon furcsa mesterséges citromsavas/édeskés vaníliás érzést.
A külseje egyébként tejbevonó massza, ez egy kicsit árnyalja a képet, de azért ez az apróság nem viszi el a hátán a terméket, bár mindenképpen maradandó nyomot hagy az ujjainkon a másodpercek alatt olvadásnak induló lágy massza. Valójában egy sima citromos ostya, amit jóval olcsóbban megkapunk kilós szerelésben, csak itt szép köntösbe lett csomagolva. Ezt a kategóriát azért eredetileg nem ízlelgetésre szánták, és ez itt is csalódást okozhat: megvesszük, kinyitjük, három harapással elfogyasztjuk, csak a kilós kiszereléssel ellentétben nem tudunk nyúlni a zacskóba a következő szeletért, ez bizony csak ennyi volt. Ezzel még a legvadabb impulzusvásárlók is elégedetlenek lesznek. Ha mégsem, akkor majd a kommentelők kijavítanak.
Energiatartalom: 528 kcal/100g
Ára: 85 Ft/30g (Sarki éjjel-nappali) - nem túl drága, egy próbát megér, de az eredetit ez se tudja felülmúlni
