Anthon Berg – régi de nagyszerű márkanév Dániából

Dániáról többségünknek valószínűleg az jut eszünkbe elsőre, hogy nem sok minden jut eszünkbe róla. Megvannak persze az általános iskolai tanulmányok (főváros, királyság, szigetek stb.), és hamarosan megérkezik a következő homlokra csapás, hát persze, Dánia legismertebb szülötte Hans Christian Andersen, a világhírű meseíró (kinek ne kötődne gyerekkori emléke a híres mesék egyikéhez: A kis gyufaáruslány, A császár új ruhája, A rút kiskacsa, A kis hableány …).

Sikeres lehetett számukra ez a XIX. század, ugyanis ugyanebből a korból ismert a másik nagy név, aki számomra legalább ugyanennyire nagyra becsült: Anthon Berg. Az ő neve nem az irodalom, vagy a zene világából ismert, hanem azok járnak jó helyen, akik a gasztronómia környéken keresgélnek. A többség számára talán nem annyira ismert, hiszen nem neveztek el róla egy kommersz ételt vagy tortát sem, csak egy csokoládégyár viseli a nevét. De a "csak" itt sokszoros idézőjelben értendő …

A cég története az elmúlt száz évben nem bővelkedett izgalmas fordulatokban, felvásárlásokban és egyéb bulváresélyes történetekben, emiatt nem is szánnék neki egy külön bejegyzést.

 

Minden 1884-ben kezdődött, amikor egy koppenhágai zöldséges, bizonyos Anthon Berg úgy döntött, hogy csokoládé gyártásába kezd boltjának hátsó szobájában (ami nem kis bátorságra utal, ugyanis Dániában ezekben az időkben a csokoládé egy különleges, gyógyhatású, csak gyógyszertárakban kapható terméknek számított). Döntése utólag jónak bizonyult, az általa készített kiváló minőségű csokoládé ugyanis gyorsan a városi közép- és felsőosztály kedvencévé vált. Boltja előtt mindig hosszú sorok kígyóztak, ezért újítás gyanánt a sorban állók vásárlókedvét kis csokoládéval borított marcipándarabokkal igyekezett fenntartani.

 

Ebben az időszakban természetesen szóba sem kerülhettek különféle gyártástechnológiát elősegítő adalékok, vagy a termék minőségét lerontó segédanyagok. Szerencsénkre pedig (ha a legenda igaz) amikor Gustav, Anthon Berg fia, átvette a céget, a becsületére esküdött, hogy soha nem fog változtatni a minőségi előírásokon. Ez a fogadalom azóta is apáról fiúra száll, és bár a cég 1954 óta a Toms Confectionery Group tagja, nem adták lejjebb a szintet, a mai napig tökéletes minőségi követelményeknek megfelelő termékeket állítanak elő. Talán ennek is köszönhető, hogy 1957-ben a cég megkapta a híres dán királyi okiratot, a „Dán Királyi Udvar Beszállítója” címet.

Bon Sanyotól kaptam ajándékba ezt az igen dekoratív desszertet (fura is lenne egy csokiblog írónak nem adni édességet születésnapra :). Berg bácsi fantáziájának jóvoltából az elmeséltek alapján igen nagy fejtörést okozott a választás, mivel sokféle gyümölcsös alkoholba mártott marcipántallért fejlesztett ki a cég az évek során: cseresznye rummal, eper pezsgővel, kivi konyakkkal, sárgabarack brandyvel, szilva madeirával, és persze szőlő muskotállyal. Habár én magam nem rajongok a fehérborokért, azonban egy szőlő ízesítésű édesség mindenképpen megér egy probát.

Csokoládé marcipánnal és muskotályos szőlővel töltve

A csomagolás kimondottan exkluzív, furcsa módon ezt rikító karibi zöld színnel és modern stílusú ábrákkal is el tudták érni. Az ábra jól mutatja az összetevőket, az én esetemben: szőlő, csokoládé, mandula (értsd: marcipán). Nem csoda persze, hogy aprólékosan kidolgozták a külsőt, ez a desszert is egyértelműen ajándék gyanánt készült, legalábbis azt hiszem, igen kevesen kényeztethetik magukat azzal, hogy egy ilyen 275 grammos dobozt megvásároljanak egy kis délutáni nasi gyanánt. Tehát aki egy kicsit feljebb szeretne lépni a Milka szívecskéknél, vagy már unja a kétségkívül rendkívül elegáns, de nem túl változatos Mozart családot, annak melegen tudom ajánlani. Az előzőekhez képest talán kevésbe ismert, de merészebb ízű, maradandóbb élményeket okozó desszert. Akár családtagnak, barátnak, vagy esetleg üzleti partnernek adjuk, biztos vagyok benne, hogy úgy fogja érezni, valami egyedit kapott.

A doboz tehát 275 grammot nyom, 10 darab egyenként becsomagolt tallért tartalmaz. A védőcelofánt lebontva, és a dobozt kihúzva egyébként továbbra is megmarad a tökéletes kidolgozottság érzete. Normál esetben talán észre se vennénk ezeket az apróságokat, de ha az ember történetesen egy blog bejegyzést ír, és emiatt percekig forgatja kezében a csomagolást is, egészen megdöbbentő lehet számára, hogy még percek múlva sem jelennek meg hibák. Minden lenyűgözően kitalált, egészen az olyan apróságoktól, mint a kihúzott fiók oldalán megjelenő nagyon szép, lendületes "An" rajz, egészen az olyan, általam nagyra értékelt figyelmességekig, hogy minden egyes tallér csomagolásán megjelenik a magyar felirat is (és nem csak a dobozon található egy gyorsan felnyálazott kis fehér címke, ami tört magyarsággal tudja le a törvényi kötelezettségeket).

A belső csomagolás tökéletesen zár, nem is érzünk semmit, amíg fel nem szakítjuk ezt a fóliát is. Ekkor azonban azonnal megcsapja orrunkat a kellemes muskotály illat, amely olyan erős, hogy a csokoládé illatát háttérbe szorítja. És nem csak durva alkohol aromára kell gondolni, ténylegesen érezni benne a fehérborok jellegzetességeit. A kb. 5 centiméter átmérőjű korongok teljes felületét befedő csokoládé kakaó tartalma legalább 54%-nak van feltüntetve, és ehhez mérten kellemes sötétbarna színű. A csokoládé íze mennyei, ha csak a számokat tekintjük, akkor épphogy teljesíti az ét kategóriát, de még így is egyértelműen kiérezni ízében a kakaó erős zamatát. Az első nagyobb harapásnál a marcipán íze a domináns, de itt egy kicsit le is lassítanék. Nem véletlen, hogy a dánok híresek erről a termékükről, a marcipánban ugyanis egészen erősen kiérezni a mandulát, nem holmi agyoncukrozott, vagy ízetlen pótlékkal állunk szemben (komoly konkurenciát jelenthet a lübecki Niederegger cégnek, ami részemről a legnagyobb kiérdemelhető dicséret).

A tallér közepén a muskotályos szőlő vastagabb rétegben jelenik meg, és itt már egy igazi gasztro csodával találhatjuk magunkat szembe, ha az amúgy is felejthetetlen marcipánköltemény nem lenne elég. Itt sem holmi megúszós gyümölcszselére kell gondolni alkoholos aromába forgatva, hanem egy friss, harmatos rétegre, amely 18% szőlő és 3% muskotály bor keveréke. Legfeljebb 1,5% a valós alkoholtartalom, ennek köszönhetően egyáltalán nincs erős alkoholos hatása, éppen csak érezni a pikáns ízén, hogy ez 18 éven felülieknek készült. Ami számomra előny, de ha valakinek csak a muskotály olvasatára csillant fel a szeme, az inkább a Goldkenn csokoládék (erről is írok hamarosan) körül keresgéljen erősebb ízeket.

Ára: 1640 Ft/275g (Spar) -  Árában már prémium kategória, de ha valaki szereti a marcipánt, csokit és gyümölcsöket, akkor a kedvencei közé fogja sorolni!

Megjegyzés: Ha valaki sokallaná az árát, annak érdemes körülnézni olyan csokoládéboltokban, ahol egy-egy tallért is lehet vásárolni a különféle ízekből.