Zágrábi csokoládé
Vinjeraci utunk célkitűzése a szokásos pihenés mellett, két keréken bejárni a környező dalmát tengerpartot, illetve felderíteni a könnyen elérhető szigetvilágot. Ezt a feladatot tökéletesen teljesítettük, a hazai utakhoz szokott motorosnak egyenesen kánaán, hogy minden úton egy sziklás, tengerpartos szerpentinhez juthatunk. Emellett másik fő feladatomnak éreztem, hogy megismerjem a horvát specialitásokat, szerencsére ezügyben sem lehet okom panaszra, mert bár a horvátokról továbbra sem a csokoládégyártás lesz az első, ami az eszembejut, de azért találkozhattam elég sok helyi nevezetességgel.
Ez főként a Kraš cégnek köszönhető, akik számos nagyon népszerű édességet gyártanak, amelyeket egy esetleges adriai látogatás során minden csokoládé szerelmesnek meg kell kóstolnia legalább egy táblával. A zágrábi cég 1911-ben nyitotta meg kapuit, így ő lett az első édesipari termékeket gyártó Délkelet-Európában. A gyár a csokoládékon kívül kekszeket, cukorkákat is készít, termékei akármelyik nyugati csokoládémárkával felveszik a versenyt. Ezek közül mindenképpen érdemes a Dorina táblás csokoládét is kipróbálni, mert biztos mindenki megtalálja a magának kedvezőt, hiszen nagyon sok ízesítésben gyártják: sima tejcsokoládé, narancsos, rizses, kókuszos, puncsos, mogyorós és még számos további változatban.
Ezek közül én az egész mogyorószemes tejcsokoládét választottam. Számomra meglepő módon a csomagolás hátulján magyarul is fel van tűntetve az összetétel, bár nekem sajnos még nem tűnt fel az itthoni üzletek polcain ez a termék (ha valaki mégis találkozott volna már vele, akkor kérem írjon ezügyben egy kommentet).
Küzdelem a gigantikus mogyorószemekkel
A borító fényes vörös, a tábla felső részén a Kraš embléma, illetve a gyár alapításának éve mellett a zágrábi vár mutatkozik egy címer formájában. Az alsó egyharmadban pedig az ízesítés van lefestve igen gusztusos formában, amire szükség is van, hiszen mint említettem meglehetősen sokféle variáció létezik, és nem mindenki ismeri a gyártó anyanyelvét. A csomagoláson látható csokoládé színe tükrözi a valóságot, ellenben a mogyoró mennyiségével, mert bár tény, hogy nem spóroltak az egész mogyoróval, de azért ahhoz, hogy egy kockában 5 szemet találjunk, elég nagy szerencse kell :-) A papír alatt a jól ismert ezüst fólia következik, szóra sem érdemes.
A csokoládé illata igen kellemes, de egyáltalán nem erős, színében sem tapasztalhatunk semmi különlegeset: szép barna, nem matt, egyik kockába a gyár neve, a másik kockába pedig a márka neve van nyomtatva. Ami viszont azonnal szembetűnik, azok a felém kacsingató hatalmas darab mogyoró szemek, miként a képen is látható, egyes szemek teljes egészében átérik a csokoládékockákat.
A kakaó szárazanyag tartalma 29%, egyértelműen tejcsokoládé, de így is kicsit szárazabb mint fajtatársai, számomra egy kicsit talán már túl egyszerű, nyers kakaó ízű is volt. Nem olyan könnyen olvad, ami szerintem egyáltalán nem negatívum, főként, ha a nyári kánikulára gondolunk. A tábla 20%-át a hatalmas mogyorószemek töltik ki, ami első hallásra nem is tűnik olyan soknak, de mégis minden falatra jut minimum egy egész mogyiszem. A földitörökmogyoró íze külön dicséretet érdemel, olyan, mintha most szedték volna: friss, zamatos, finoman roppan a fogam alatt. Ha valaki evett már közvetlenül a bokorról leszedett, és frissen feltört mogyorót, az értékelni fogja ezt az ízvilágot, semmi mesterséges ízesítés, rafinált pörkölés nem érezhető benne, egyszerűen fenséges.
Energiatartalom: 542 kcal/100g
Ára: 10,50 kuna/100g (Vinjeracban lévő kisközért) - sajnálom, hogy nem kapható itthon, szívesen vásárolnám hétköznapi fogyasztásra