Fociboci vs Futballkugeln

Miként a nyári időszakban mindenki tanár szeretne lenni a hosszú és kényelmes szünidő miatt, én marketing és kommunikációs szeretnék lenni minden egyes nagyobb sportesemény alatt. Valószínűleg ilyenkor ők is hosszú pihenésüket töltik, és helyettük csak a konyhás néni vagy a portás bácsi viszi a boltot. Túl nagy kreativitásra ugyanis nincs szükség, gyakorlatilag mindenre ráhúzható a foci téma, némely esetekben még akár értelmet is sikerül a koncepcióba csempészni (vegyél nagyobb X márkájú TV-t most, mivel akkor jobban fogod élvezni a döntőt), néhol már kevésbé (vegyél Y üdítőt most, mert akkor jobban fogod élvezni a döntőt), majd jön az alja, az igazából csak autisták számára érthető logikával (ugye ismerjük az animált hörcsögöket, akik bullet time effektekkel kezelik a popcornt: vásárolj a Z áruházban most, és akkor jobban fogod élvezni a döntőt).

A marketing persze nem csak reklámot jelent, mindez megjelenik kézzelfogható formában is. Azt már megszoktuk, hogy húsvétkor és karácsonykor a nevesebb gyártók leporolják a tavaly gondosan elrakott fröccsöntő gépeket, hogy megkapjuk az év közben is kapható édességeket aranyos nyuszi és szeretetteljes báránykölök formájában. De a manapság tapasztalható verseny ennél már többet kíván, kisebb-nagyobb alkalmakra is ki kell adni valami különlegeset, tehát megérkeztek a labdarúgó-világbajnokság édességek is. És mivel már eleget fikáztam a rendszert, most beállunk mi is a sorba, és posztolunk egy focival kapcsolatosat... Igyekszem végig a tőlem telhető legmodorosabb formában biztosítani mindenkit, hogy mennyire értek a témához: tehát a piros sarokban vár ránk a Milka aktualitása, a kék sarokban pedig egy igazi hazai, a Szamos különlegessége.

Milka Football choco

Nincs mese, beindult a gépezet, természetesen a Milka is azonnal lecsapott az adandó alkalomra. A csomagolás egyrészt a szokásos (lila doboz, lila boci, Milka betűtípusok), másrészt próbál egy kicsit alkalmi lenni (téglatest alakú doboz, kivágásokon keresztül megtekinthető maga a termék). Nem rossz egyébként, mindenképpen értékelendő, hogy bevállalták a kockázatot, és nem csak a már meglévő papíron egészítették ki a képet valamilyen focis skiccel (miként ezzel a trükkel gyakran találkozunk üdítők esetén), hanem új formát alkottak. A benne lévő labdát leszámítva egyébként pontosan 10 darab focilabdát, és ennél kicsivel több írásbeli utalást találhatunk a csomagoláson, szóval nem bízták a véletlenre, nem lehet nem észrevenni, hogy valami borzasztó fontos aktualitásról van szó.

A legnagyobb poén egyébként szintén a formában rejlik,  a termék ugyanis nem csak a szokásos kivesz - kicsomagol - megesz metódust igényli, hanem egészen újszerű lehetőségeket nyújt, amihez egy rövid felhasználói leírást is mellékeltek: "Csapd a labdát egy kemény felülethez. Csomagold ki, és élvezd az alpesi tejcsokoládé darabokat". Ezzel a megszokott három lépéses lánc egy új taggal bővült, ami miatt el kell ismernem (a fenti fanyalgásomat enyhítendő), hogy a tervezők próbálták a férfilelket kiismerni majd pedig a beltartalmat ehhez adaptálni: megfogható, csapkodható, a zúzás eredménye megtekinthető, előtte/utána a pontos mechanikai folyamat átgondolható/elemezhető. Arról nem is beszélve, hogy az elszántabbak bármikor leszaladhatnak a boltba egy ismétlés miatt, vagy csak azért, mert ezt a Gézának is látnia kell... zseniális. És én még a Starbrook-ot neveztem ki pasicsokinak.

A gyakorlatban sajnos nem sikerült annyira jól a művelet, miként azt az ábra alapján vártuk volna. Kiegészíteném a leírást azzal, hogy a labda melyik felületét javasoljuk ütközőzónának, illetve  hány newton erővel kell a műveletet végrehajtani a tökéletes eredmény elérése érdekében. Elsőnek ugyanis csak egy kisebb koccantásra telt tőlem, ami nem okozott maradandó károsodásokat, majd ezen felbátorodva egy határozott ütést vittem be, amivel sikerült gyakorlatilag megsemmisíteni a terméket, hogy utána jó 5 perc piszkálgatással tudjuk újra fotózható állapotba hozni. Még annyit javasolnék minden sorstársnak, hogy ütés előtt egy pár percre hűtsük be a golyót, az így megnövelt merevség valószínűleg sokkal szebb felületeket eredményez majd.

A kicsomagolás után egyébként látható, hogy a végeredmény tulajdonképpen egy narancs. A széteső elemek a gerezdek, amit az is erősít, hogy azok egyik fele erre utaló domború formára lett nyomatva (a másik fele teljesen sima, itt vagy közbeszólt a technológia, vagy csak nem vették meg a teljes narancs licenszt). Még a közepén is megtalálható a narancsban is lévő fehér izé, amit sajnos nem vizsgáltam meg gondosabban, így nem tudom, hogy ez pusztán az élethűség miatt van itt, vagy ez volt maga az ütőszeg, ami elvégezte a rombolást. Egyébként, hogy ennek mi köze a VB-hez, azt nem tudom (esetleg Dél-Afrika?), de az biztos, hogy egy karácsonyi nagyon nagy durranás lehetőségét sütötték el feleslegesen.

De nem kerülhetjük el, a csokiról is kell írni valamit. Ha röviden szeretném jellemezni, akkor mindenki képzelje el, hogy leveszi a polcról a natúr egyszerű tejes Milkát, kibontja és megkóstolja. Nos, ez pontosan olyan, ízre is, krémességre is. Tehát nem kell semmi különlegességre számítani, a címke szerint 30% a kakaó szárazanyag tartalom, illetve tartalmazza a szokásos paráztató megjegyzéseket is (tej, mogyoró, szója, nyomokban egyéb diófélék és búza), de hát eddig is gyanítottuk, hogy nem kézzel készült.

Ára: 629 Ft/175g (Spar) - csokoládé terén ne várjunk tőle semmit, csak a 2 másodperces zúzás miatt vegyük meg (vagy ha a gyerek allergiás a citrusfélékre)

Szamos desszert "Csokoládés labda" "fantázianéven"

Természetesen a hazai pályán is körülnézhetünk. Számítottam az idiotizmusra, hogy esetleg a neves marcipángyártók a szokásos golyókat kiadják focilabdának átcsomagolva (hegedű helyett Amadeus ollózik), de szerencsére ennyire mélyre nem süllyedtünk. A Szamosnál azonban találtunk megfelelő ellenfelet, ami alkalmasnak tűnt a lengyelek lesöprésére. Kicsi, olcsó, mégis a név miatt minőséget sejtettük benne. Ha a kedves olvasó megfejtette a főcímben elrejtett másodlagos jelentést, akkor már tudja az eredményt.

Kezdjük azzal, hogy a képen egy csúnya szabálytalanság látható. Nem, nem arra gondolunk, hogy a sárga mezes fiatalember éppen szabálytalanul szerelné a kék mezes fiatalembert, hanem arra, hogy valójában két "Csokoládés labda" desszertet láthatunk. Bolti állapotában ugyanis egy "csokoládés labda" csak egy félgömböt jelent, ami erősen presszionálja a vásárlót arra, hogy hiányérzetének engedve egyből kettőt vásároljon. Eddig elég igénytelenügyes. Nos, a csomagolás értékelése tulajdonképpen ennyi, ennél még a képen látható feszült helyzet is érdekesebb, de talán még a kérdés is, hogy miként kerülhetett a csak kék és sárga játékosokat tartalmazó szettből sárga-zöld mezben feszítő kapus a háttérbe (villamossági szakemberek előnyben).

A kibontás után itt nincs előjáték (természetesen focis hasonlatra gondoljunk, bár tudom, magas labda volt (és ismét a foci)), visszazökkenünk a valóságba. Maga a forma egy egyszerű félgömb, még minta sincs benne, vagy bármi egyéb utalás a labdarúgásra. Borzasztó gyorsan olvad, hazaérve már alig sikerült lefejteni róla a papírt, és még a hűtőbe berakva pár percre (bár ilyet normál esetben nem teszünk), is fél perc múlva már az egész tenyerem ragadt tőle. Ennek köszönhetőek a nem igazán esztétikus fényképek is (pedig egy polírozáson is túlesett a félgömb), a csokoládé persze nem tehet róla, hogy kicsit megolvadt, a vásárlók menjenek érte hűtőkocsival.

Először a külső, kb. 2 mm vastag réteggel találkozunk, ami kicsit mikuláscsoki ízvilágú. Rendesen beleharapva már kapunk a töltelékből is, de igazán az sem nyerte el a tetszésemet, erősen rumosnak érzem. Az összetevők között ugyan nem szerepel a rum, de a végén kullog egy aroma, gondolom az ő lenne. Összhatásában egyébként egy Sport szelethez lehetne hasonlítani: erősen rumos aroma, nem túl jó minőségű csokoládéval körbevéve. Ha nagyon döntenem kellene, talán még gyengébbnek is mondanám, nem érzem annyira összhangban az ízeket, minden harapásnál külön-külön jönnek meg az összetevők.

Nem nagyon értem mi volt a célja ezzel a Szamosnak, sem külsőre, sem ötletességben, sem ízében nem mutat fel semmit, esetleg egy olcsó hiper márkaterméknek tudnám ezt elfogadni, ami után csak megvonom a vállam, hogy megpróbáltam, nem jött be. Értem én, hogy olcsó, de egyike azon kevés édességeknek, amelyekből ha ingyen elém raknának egy dobozzal, az első kóstolás után csak megköszönném a lehetőséget.

Ára: 120 Ft/22g (Szamos Marcipán) - nekem kimondottan nem ízlett, bár nem drága, de még ennyit sem ér (sőt, ha grammra számoljuk ...)