Japán csoki Horvátországban?

A horvát határt átlépve az első benzinkút shopjában gyorsan feltérképeztem a terepet. A bőség zavarában nem volt könnyű a választás, de abban biztos voltam, hogy hazafelé a dobozomban egy rizses Mikado biztosan pihenni fog. Legalábbis mesteri logikám ezt diktálta: mivel a polcon egyedül ebből a termékből volt sokféle kiszerelés, (25, 90, 150, 250, 300 gramm), arra mertem következtetni, hogy akkor ez biztosan egy siker sorozat. Komoly dillemát jelentett a megfelelő méret kiválasztása, azonban az élet egyszerűen megoldotta a kérdést, a kicsikben nem volt elég anyag a többszöri kóstoláshoz, a nagyok pedig egyszerűen nem fértek el kényelmesen a már így is milliméterre megtervezetten telepakolt motoros dobozokba, így az arany középutat választottam. A 150 gramm egyébként is csalóka, mivel puffasztott rizset tartalmaz, úgyhogy térfogatát tekintve ez egyáltalán nem kicsi.

A gyártóval a hazai polcokon ritkán találkozhatunk, pedig az egyébként 1921 óta műkő Zvečevo horvát cégnek köszönhetően 1964 óta uralkodik a piacon az első rizses csokoládé, a Mikado. A név nem igazán hangzik horvátosan, sokkal inkább japánosan (és ez a megfejtés is, a japán uralkodó megnevezéséről van szó), de ezen túlmenően maximum annyi köze van a táblának a távolkelethez, hogy rizs található benne. Esetleg még a precizitás, ugyanis kizárólag minőségi összetevőket használnak minden termékükhöz, az évek során ezért meg is kapták országuktól a szigorúan kezelt minőségi tanúsítványt, emellett pedig számos egyéb díjat és elismerést tudhatnak maguk mögött az egész világon. De szerintem a legnagyobb elismerést számukra az elégedett fogyasztók jelentik, hisz bárki, aki Horvátország valamely részén jár, és kíváncsi az ott előállított termékekre, az a Podravkán kívül biztosan megkóstolja a Mikadot is.

Jöhet a rizsa

A csomagolása igen jellegzetes, a polcról harsányan kitűnik a tűzpiros tábla. A felirat is egyedi, már itt sejthető, hogy valami újat, valami különlegeset tartogat a kedves fogyasztó számára. Az illusztráció, mint egy ceruzarajz, rizsszedő asszonyokat ábrázol, előttük pedig jól láthatóan munkájuk eredménye is fel van tüntetve. A táblát kezembe véve is érezni a kitüremkedő rizsszemeket, sejthető, hogy a rajz nem mese, tényleg rengeteg rizs lesz benne.

Mint azt a fotón is látni, a 30°C-ot és a hazaút 800 kilométerét meglepően jól viselte, úgyhogy első körben ezért már kap is tőlem egy kiváló olvadási tulajdonság minősítést. A papírt felnyitva, igen sajátos illat csapta meg az orrom, nem a szokványos kellemes csokoládé illat, hanem kicsit erősebb, már majdnemhogy fojtogatónak mondhatnám. A kakaó szárazanyag tartalma egyébként 33%, a rizs szemek aránya láthatóan több, mint a fele az egész tábla tartalmának.

A 150 grammos tábla 10 csíkra szelhető fel, minden csíkon a gyártó neve van feltűntetve. A csokoládét magába kóstolgatva, elsőként - a remélhetőleg mindenki által ismert - Szerencsi minőség jut eszembe róla, ami egyáltalán nem rossz, de azért aromájában nagyon távol áll a svájci vagy belga csokoládé élvezetétől. Bár tejcsokoládé, de nem igazán krémes, kimondottan kakaópor íze van. De hát nem is ez a fő irány, hanem a sok kis puffasztott rizsszem, amelyek szerencsére kárpótolnak azonnal. Igen finom, karakteres az ízük, és mókás ahogy ropognak a fogam alatt. A maradékot egybe bekapva már sokkal jobb az összhatás, de a „mikulás csoki” érzet sajnos még így is megmarad, a csokoládét jelen esetben tekintsük csak összekötő anyagnak, hogy mégse guruljanak szét a rizsszemek szanaszét ...

Energiatartalom: 530 kcal/100g
Ára: 13,80 kuna/150g (Vinjeracban lévő kisközért) -  Horvátországban járva kötelező darab, de árából is sejthetően nem az ínyencség kategória