Kávé és csokoládé? Képtelenség vagy nyilvánvaló?
Kávé és csokoládé egymáshoz kimondottan hasonló termékek. Kezdve ugyebár ott, hogy mindkettő egy bab alakú és nevű termésből készül (habár a két bab mérete szerencsére lehetlenné teszi, hogy összekeverjük őket), majd pedig a szüretelést követő első lépések is hasonlóak, hiszen mindkét esetben pörköléssel próbálják minél inkább előcsalogatni az aromákat (nos, a feldolgozás további lépései már sajnos nem segítenék elő a hasonlóság bebizonyítását, így jelen esetben tekintsük ezeket lényegtelen apróságnak :-)
De nem csak az elkészítés módja, hanem az ízvilág is hasonló mindkét esetben. A krémesített tejcsokoládékon felnövő generációk persze elsőre felhúzzák a szemöldöküket egy ekkora baromság hallatán, de ha 
jobban belegondolunk, és csokoládé alatt kivételesen egy nagy kakaótartalmú kesernyés kemény táblát értünk, illetve kávé alatt sem egy tejjel felhigított, a kávéfőzőn fél liter vízzel átpötyögtetett szmötyit, hanem egy sűrű, erős eszpresszót értünk, akkor máris kezd logikusnak tünni az analógia. Szerencsére ezt a bölcsességet nem én találtam fel, hanem a csokoládégyártók már régóta készítenek ezen az ízharmónián alapuló termékeket. Néhányan persze a "kávés csokit" inkább csak egy kompakt, könnyen hordozható, és bármikor könnyen bevethető koffeinbombaként kezelik, emiatt sok termék esetén nem annyira az ízvilág, mint inkább az ébrentartóképesség maximalizálása a cél, de szerencsére számos gyártónál még mindig az ízvilág az első. Éppen ilyen a most bemutatandó, Villars termék is.
Chocolat au Lait aux Pépites de Café
Franciában kevésbé jártasak is felismerik a hosszú névben a fontosabb összetevőket: csokoládé, tej és kávé. Ezek közül persze csak a harmadik tekinthető kuriózumnak, emiatt a csomagolás is ezt hivatott kidomborítani. Az értelemszerűen barna színű kemény doboz egyébként jellegzetesen Villars, Svájc jelképei láthatók rajta: a címer, a selymes füvön boldogan legelő boci, a messzi távolban az Alpok havas hegycsúcsai, és persze egy illusztráció, hogy milyen tartalomra is számíthatunk. A benne lévő csokoládé fotója mellett egy apró kávészem is jelzi a gyengébbek számára, hogy mit tartanak a kezükben.
A csomagolásból kicsúsztatva a beltartalmat, már a sztaniolpapír mintája is minőségi munkára utal, hiszen egy szépen gravírozott írás látható rajta „Villars – L’amour du chocolat Suisse”. A többi Villars csokoládé ezüst színű csomagolásával ellentétben itt aranyszínű papírral találkozunk, könnyen meglehet, hogy ezt a megkülönböztetést az előző posztban is írt, jól megérdemelt díjért kapta. Igyekeztem szépen kihámozni az alufóliából a csokit, több hónapja nem volt ez a termék a kezembe, már majdnem elvonási tüneteim jelentkeztek, közben kicsit remeg a kezem, mert már tudom mire számíthatok, és az illat… huuuuuh… ez az én világom. Igazi minőségi csokoládé és a zamatos kávé egyvelege, ez az, amiért ölni tudnék. Isteni! Az 50 grammos tábla 4 csíkból áll, a csomagoláshoz hasonlóan itt is alapos kidolgozottságnak lehetünk tanui, minden szelet tartalmazza a cég nevét és a híres virágot. A kávé jelen esetben nem csak aroma formájában jelenik meg, hanem nagyobb, kb. egy-két milliméteres darabkákban is. Ahogy töröm a csíkot, ujjbegyeimmel érzem a kávékristályok kitüremkedését a csoki alján, úgy tűnik, nem sajnálták ki a táblából, bár a leírás alapján csak 8% a kávédarabkák tartalma.
Tejcsokoládéról van szó, ennek megfelelően a csokoládé legalább 33% kakaó szárazanyag tartalmú. Nagyon kellemes tejes ízű, a megszokott Villars minőség. Ízében persze a kávé dominál, de nem kell a Pocket Coffee esetében megszokott, folyékony, brutális erős kávé zamatra gondolni, ami azonnal elönti ízlelőbimbóinkat (ha valaki itt is hasonlóra számít, az csalódni fog, de ahogy fent is írtam, nem is ez cél). Itt először megolvad szánkban a tejcsokoládé, majd hamarosan ezt követik a kis kávészemcsék, végül, miután nyelünk egyet, a csoki feledésbe merül, és csak a tejeskávé íz marad a szánkban.
Tehát egy nagyon finom kávés ízvilágot kapunk, ami valahol félúton lehet a fent említett koffeinbomba és a kis kávéaromával megbolondított "kapucsínós" szeletek között. Mármint persze csak a kávé intenzitásról beszélünk, minőségileg messze ezek felett jár. Elérhető egyébként belőle étcsokoládés változat is, ahol a kakaótartalom minimum 50%, ami szerintem sokkal finomabb. Bár az elérhetőség sajnos csak elméleti lehetőség, hiszen már hónapok óta nem lelem sehol ezt a változatot, mintha a föld nyelte volna el. Azt hiszem tényleg be kell ütemezni azt a svájci utat…
Ára: 450 Ft/50g (Csoki sziget) – ajánlom a kávé és csokoládé szerelmeseinek, aránylag magas árához magas minőség párosul
