Édesség a svédasztalon
Már nem is tudom mi volt hamarabb, Dolph Lundgren vagy a csoki imádatom, de a svédeket mindig is nagyon szerettem. Mikor megnyitott az első IKEA hazánkban, reméltem, hogy a jellegzetes bútoraiknál még több svéd specialitással ismerkedhetem meg, ebbe természetesen beleértve a különböző édességeket is. Még most is, ha az áruház környékén járok, legalább a kis élelmiszer shopot megnézem, utoljára az alant látható punschrullar sütemény keltette fel érdeklődésemet. Hétvégére egy kisebb vendégsereget várunk, és mivel elég nehéz diónak tűnt megfelelő desszertet találni az aznapi lazacos-spenótos penne után, beraktam egy csomaggal a kosárba, próbaképpen. Spenóthoz passzol a szín, a lazachoz meg passzol a svédség, nagyon frappánsnak éreztem magam :-)
Maga a termék a mi kultúrköreinkben egy kicsit talán idegenül hat, nehéz belőni, hogy pontosan mikor és mihez is kellene fogyasztani. Szerencsére a gyártó segítséget nyújt a hozzánk hasonló déli népeknek, így a Hägges honlapján az egyes termékek ismertetői mellett szerepel az ajánlott fogyasztási mód is. Ezt a zöld színű csodát például a fárasztó napi robot során megérdemelt kávészünetekre szánták. Tehát ez egy amolyan „kávé-sütemény”.
A roló csomagolása igazán IKEA stílusú, meglehetősen egyszerű, lényegretörő. A püspöklila celofán önmagában nem túlságosan elegáns, ezen még 
a rányomtatott csipkeszerűség se dob sokat (a csipke közepébe nyomtatott vonalkódról már ne is beszéljünk). Ezért ezt gyorsan távolítsuk is el, nézzük a belsejét, ahol egy rekeszes műanyag tálcát látunk négy darab 45 grammos sütivel. Amint szakítjuk a fóliát, már áramlik is kifelé a rumos illat, ez nagyjából már előre is jelzi a későbbi tapasztalatokat.
A csokoládét nem teljes hosszában, csak az alján, illetve a két szélén öleli egy foglalatba egy vékonyka csokoládé réteg. Vékony, de szép egyenletes réteg, habár a csokoládé helyett inkább a kakóbevonó szó a helytálló jelen esetben. Íze egyébként meglepő módon kellemes a megszokott bevonókhoz képest, de persze nem kell belga csokoládé minőségre gondolni ezalatt. Szintén a külső borítás része a zöld percipán réteg. Ez meglehetősen cukrosra sikeredett, nem az a megszokott lágy homogén marcipán, íze pedig mint az olcsó szülinapi tortákon lévő rozsáé. Mindez csak a borítás volt, az édesség nagy részét a belső töltelék teszi ki, ami azonban szintén nem aratott osztatlan sikert nálam. A kakaós belső kicsit száraz önmagában, íze olyan, mintha a maradék kekszmorzsát kakaóporral kikeverték volna, és egy kis alkohol aromát löttyintettek volna nedvesítőszer gyanánt. A képen is látható, hogy egyáltalán nem krémes belsőt kaptunk, engem főleg a falusi rendezvények elmaradhatatlan kissé szikkadt, de ezt nagymennyiségű rummal feledtetni kívánt kókusztercserére emlékeztet (Bon Sanyo számára pedig a gondosan elrakott, elfelejtett, majd a tavasz során véletlenül megtalált szaloncukrok kissé száraz ízvilágát hozta elő).
De persze nem is rétegenkénti elemzésre gondolt az alkotó, fogyasszuk a célnak megfelelően, egy kávé mellé, kihasználva a szünet perceit. Egy harapás, ahol az ízek már ötvöződnek, klasszisokkal élménydúsabb hatást ér el, mint külön-külön az 
összetevők. A puncs és a rizspálinka aromája által egy egyedi ízvilágot kapunk. A szárazságot is ellensúlyozza egy kicsit a mellé fogyasztott kávé. De azért még így se nevezném nagy élménynek, a magyar Sport szelet és egy rosszabb minőségű kókuszgolyó keverékére emlékeztet, pedig kókusz egy szál sincs benne.
Összességében tehát vendégváró falatkának megfelelő, akár a mélyhűtőből is pillanatok alatt ki lehet venni egy váratlan vendég esetén. És ha nem törődünk az aprólékos ízlelgetéssel, mint azt a drágább, prémium kategóriás csokoládéknál illik, akkor a cukrászati sütemények élvezetét mindenképpen biztosítja.
E-mizéria
Bár nem szoktunk ezen lovagolni, de itt nehéz nem észrevenni, hogy rengeteg adalékanyagot tartalmaz a termék: nedvesítőszer (E422), térfogatnövelő szerek (E450, E50ii), tartósítószerek (E202, E281), emulgálószer (E471), színezékek (E100, E160a, E133), savanyúságot szabályzó anyag (citromsav, E331), stabilizátor (E492).
A rengeteg élelmiszeradalék anyagot látva elbizonytalanodtam, hogy ezekkel meg merjem-e kínálni a vendégeket. De mielőtt a kukában landoltak volna a svéd zöldségek, megnéztem, hogy az egyes E betűk valójában milyen anyagokat is takarnak.
E100 – kurkuma természetes festékanyaga
E106 – zöldes-sárga színezék, riboflavin-5-nátriumfoszfát
E133 – szintetikus trifenilmetán festék
E202 – tartósítószer
E281 – tartósítószer
E330 – citromsav
E331 – íz- és savasság szabályozás
E422 – édesítőszer
E450 – sók
E471 – zsírsavak
E492 – állagjavító
Hosszú a lista, de az általam átolvasott vélemények szerint ezek mindegyike ártalmatlan az egészségünkre.
Ettől függetlenül szerintem a festékeket feleslegesen alkalmazták. Miért nem jó a percipán természetes színe? Miért jobb, ha karibi zöld? Szerintem semmiért. Úgy gondolom, hogy az ilyen terméket nagy ívben el lehet kerülni, amiben az olcsóság miatt kispórolt anyagokat még olcsóbb adalékkal helyettesítik, csakhogy eladhatóbb legyen a termék.
Energiatartalom: 390 kcal/100g
Ára: 450 Ft/180g (IKEA) - olcsó húsnak híg a leve
