Férfias édesség
Amennyiben felmerül a kérdés, hogy milyen csokoládét adjunk hímnemű ismerősünknek, nem könnyű rá választ találni. Habár nincs különösebb okunk feltételezni, hogy a férfiak nem szeretik az édességeket, vagy éppen nem lenne kifinomult ízlésük a csomagolás terén, de mégis érezzük, hogy az akciófilmek sztárjainak, vagy éppen a megizzasztott Ford Mustang tulajdonosának mosolya nem lenne őszinte egy díszdobozos idétlen kagylóformájú belga praliné láttán, de talán egy igazi 25 grammos kézzel készített rózsaolajjal és rózsaszirommal dúsított bonbonkülönlegesség se venné le a lábáról.
Férfinak férfias csokoládé kell. Pasicsoki. Itt egyrészt próbálkozhatunk a különböző férfiasabbnak tűnő ízvilágok felé nézelődni, amire jó lehetőséget nyújtanak a különféle csilis csokoládék, persze szigorúan nem a kakaóvaj százalékot kell figyelni, hanem minél több legyen benne a kapszaicin, vagy ha ez nem olvasható a hozzávalók között, akkor is legyen a csomagolás jó vörös, lehetőleg lángokkal. A siker részlegesen garantált, a megajándékozott mindenképpen úgy érzi, hogy megtiszteltetés számára, hogy ilyen komoly férfiembernek tekintjük, majd fogait mosolyra szorítva tolja be a számára valószínűleg inkább szenvedést, mintsem élvezetet nyújtó terméket. A teljes sikerhez persze be lehet dobni a kihagyhatatlan poénokat is, kétszer csíp stb. haha.
Önmagunk férfiasnak gondolása mellett azonban a legtöbb hímnemű furcsa módon könnyen lekenyerezhető különféle ezerszer bejárt útvonalakon keresztül, ide tartoznak a különféle szúró/vág
ó/lő fegyverek mellett a közlekedési eszközök is. Ezek jelentős része meglehetősen drágán szerezhető be, azonban a férfiúi agy racionális működését bizonyítandó ezen esetekben nem csak maga a birtoklás, hanem a taperászás, bámulás is élmény számban megy (még mindig a közlekedési eszközökről beszélünk). A repülőgépek mindenképpen ebbe a kategóriába tartoznak, és ha minden újonnan szerzett tudásunkat kombináljuk, máris megvan minden szükséges hívószó ami kell: nő, repülő, fegyver és ezek minden kombinációja: stewardess, vadászrepülő, Xena. Ez utóbbi kivételével a Starbrook mindezt nyújtja.
Starbrook-Airlines
Ez a kis cég már meglehetősen régóta jelen van a piacon, mégsem sikerült igazán átütő sikereket elérnie, bár persze önmagában azt, hogy még függetlenként talpon vannak, akár már annak is tekinthetjük. Legfőbb erősségük az egyediség, ha valaki találkozott már valamilyen termékükkel, az garantáltan emlékezni fog rá. Tökéletes, jól hangzó a név is, szinte soha nem felejti el az ember. De a legtöbb, amit nyújt ez a cég egy stílus, ami szintén azonnal felismerhető. De hogy mégis mi köze lehet egy csokoládégyárnak a repüléshez? Nagyon is sok.
A történet 1914-ben kezdődött, amikor a belga származású, de kaliforniai lakos, J
an-Baptist Learoy megvásárolta minden akkori férfi álmát, egy Curtis Jenny JN4-et (nem lehetett olcsó mulatság, ha figyelembevesszük, hogy nem sok idő telt még el a Wright fivérek attrakciója óta). Arról nem szól a fáma, hogy mit szólt hozzá a feleség, amikor apa este munkából nem a megszokott módon tért haza, de az biztos, hogy ettől a gép egy egész dinasztiát fertőzött meg a repülés szeretetével.
Fiai, Emile és Jack Learoy már hivatásként űzték a repülés mesterségét, mindketten egy "de Havilland DH4" fedélzetén tengették unalmas napjaikat az amerikai légiposta kötelékében. Maga a munka meglehetősen veszélyes volt, emiatt szerettek volna ebből kicsit többet keresni, így 1932-ben megalkották a saját légiposta vállalatukat, aminek a neve: Starbrook Airlines. Ismerős.
Hamarosan kevésbé vidám idők köszöntöttek be, és mint sejthető, a
negyvenes évek elején nem feltétlenül volt életbiztosítás, ha az ember fiatal férfi volt és tudott replülőgépet vezetni. A testvérek azonban szerencsére még a világháborúból is hasznot tudtak húzni, annak végeztével ugyanis meglehetősen jutányos áron jutottak hozzá egy DC-3-ashoz, ami jelentősen megdobta a cég tekintélyét. Sajnos nem nagyon értek a repülőgépekhez, de ha jól sejtem, a logón is ez látható (ha mégsem, majd valaki kijavít). 8 hónapig tartott restaurálni a gépet, amit 1950-ben egy kényszerleszállás során néhány perc alatt sikerült leamortizálni is.
Mivel repülő híján a légiposta vállalkozás nem ment igazán jól, a fivérek más munkák után néztek, és hamarosan kiderült, hogy meglehetősen tehetségesek a design területén is. A javítási munkálatok idejére a saját repülőterük így egy nagy dekorációs munkákat végző stúdióvá vált, többek között alumíniumból készült bútorokkal arattak sikereket. Egy évre rá pedig visszatértek a fellegekbe is a megjavított DC-3-assal.
Pilótából csoki designer
Közeledünk a jelenhez, és még mindig nincs köze a pilóta, cégtulajdonos, designer testvérpárnak a csokoládéhoz. Erre egészen 1998-ig várnunk kell, ugyanis ekkor dobták piacra a cég nevével fémjelzett belga csokoládé családot.
Nem, a történet nem úgy folytatódik, hogy a testvérek kitanulták a cukrászmesterséget, és itt is nagyot alkottak. Valójában csak a külső az, ami kapcsolódik a családhoz, ugyanis a csokoládék csomagolását Jack Learoy tervezte, bár ő már egy következő generáció, ugyanis jelenleg is él (de ha véletlenül Jaak De Koninck néven találkozunk vele, akkor se essünk zavarva, az is ő lesz). A 
csokoládék papírjain található illusztrációk pedig a családi hagyományoknak megfelelően mind a repüléssel kapcsolatosak. Az általa átélt/elképzelt kalandokkal, amikkel átlag férfi valószínűleg soha nem találkozik, és persze ezek mellett a papírokon találkozhatunk repülőgépekkel, szép nőkkel, és igazából mindennel, ami bármilyen formában a repüléshez kapcsolódik. A külső egészen különleges, a stílus azonnal felismerhető, egészen különbözik a manapság tapasztalható trendektől. Maga a mester egyébként nem ragadt le a csokoládéknál, hanem festményei közt vannak 12 m2-esek is, ezek egy része a belga repülőtereken található. Saját web oldala is van egyébként, ha valakinek bejön a stílus, érdemes rápillantani: http://www.jaakdekoninck.be (innen származnak a képek is)
A külső mellett a belsőre se lehet panasz, a létrehozott cégben ezért a Gillis család által birtokolt élelmiszeripari csoport lett a felelős. A
Starbrook-airlines márkanév alatt próbálnak minél jobb minőségű csokoládét piacra dobni, ha hiszünk nekik, akkor vegyük tudomásul, hogy a legfinomabb és legjobb minőségű belga csokit ehetjük. Tény, hogy termékeik csak a legjobb minőségű kakaóvajat tartalmazzák, nincs bennük semmilyen hozzáadott színezék vagy tartósítószer, de még a genetikailag módosított hozzávalók felhasználását is ellenzik.
A cég persze a termékek eladása során is megpróbálja kihasználni a repülős múltat, nem titkolt céljuk, hogy elismert szereplői legyenek a travel retail területen, ennek megfelelően termékeik nagyon nagy része vámmentes üzletekben kerül értékesítésre. Kínálatukban megtalálható a táblás csokoládén, pralinékon túl túl a klasszikus belga termékek is (igen, a mogyoróval töltött kagylóalakú desszert is), illetve különféle töltött finomságok. A legnagyobb dobásuk persze továbbra is a design, a mini csokoládétól kezdve a nagyméretű díszdobozig mindenből árad az életérzés, ami értékessé teszi a cég termékeit.
