A zeneszerző nyomában

Lehet, hogy minden út az édességboltokba vezet? Ha ez így nem is teljesen igaz, az biztos, hogy meglehetősen gyakori látogatójuk vagyok: ha kicsit rossz a kedvem, akkor benézek egy kis boldogító tejcsokiért; ha sikereket érek el, akkor úgy érzem, hogy megérdemlek egy kis jutalmat; ha pedig egy ismerősömnek névnapja van, és nem találok számára semmi személyeset, végső esetben akkor is körülnézek, hátha akad valami neki való. És igen, egyik esetben sem távozom üres kézzel. A minap is a Deák Ferenc utca felé vezetett az utam, és habár nem volt rossz kedvem, különösebb sikert se tudhattam magaménak, sőt még csak családi összejövetelt sem terveztünk a közeljövőben… mégis a Mozart Souvenirben kötöttem ki.

A barátnőmet vártam egy jól megérdemelt fagyizós körútra, azonban csak vártam, vártam, vártam ... Utálok várni, de mivel minden rosszban van valami jó, ennek is megvan az az előnye, hogy ha megfelelően szúrós tekintettel néz az ember a fél órás késéssel felé tipegő barátnőjére, akkor joggal számíthat valami engesztelésre. Ki is egészíteném a fenti listát, engesztelésre vágyó hangulatban is gyakran betérek ide :-)

A barátnőm nem valami édesszájú, de belépve az üzletbe azért egy pillanatra elakadt a szava (ami, ha már a szájánál tartunk, egy egészen kivételes esemény), és csak ámult a temérdek édességet látva. Persze ez nem meglepő, hiszen az egyik csokinagyágyúhoz vittem be, itt tényleg megtalálhatók a klasszikus édességek, prémium kategóriás termékek, teák, kávék és minőségi italok is. És ami nekem, mint kóstólgató inyencnek igen fontos, a legtöbb termék mellett van kínáló kiszerelés is, így nem kell rögtön megvennem egy egész dobozzal kiváncsiságom tárgyát. A választék mellett persze a hangulatra sem lehet panasz, mindenfelé tükrök, csillogás, ahogy egy ilyen üzlethez illik, és persze nem maradhat ki a névadó sem, a háttérben kellemes, halk Mozart zene szól.

Bár nem most kezdtem el foglalkozni a területtel, azért mindig találok egy-két újdonságot, amit ki kell próbálnom. Ezek persze mindig rejtenek kockázatokat is magukban, ezért a biztonság kedvéért mindig kerül a kosárba néhány a jól beváltakból is. Aztán persze a pénztárnál csak nézek, hogy jah, hát ez az egy-két apróság inkább négy-öt ... a végösszeg meg négyjegyű … de hát a minőségnek ára van. Nem is kicsi.

Részemről a választás most pár lübecki marcipánra, és egy pár Mozart-golyóra esett. A Niederegger messzemenőkig a legkedvencebb kedvencem, hamarosan ezt is megismerhetitek, egy enyhén elfogult szemszögből:-)
De most kugelnkedjünk kicsit, az előző postban írt elmélet után jöjjön a gyakorlat.

Echte Salzburg Mozartkugeln

Első körben guruljunk az osztrák Mirabell felé. Azonnal szembe tűnő a külső, ami persze nem véletlen, ezeknél a termékeknél nagyon fontos a megjelenés, amire nem is lehet panasz. Persze egy nagyon nagy előnnyel indulnak, hiszen az egész Mozart-golyó témakör összefonódott a régi korok ízeivel, formáival, így itt a tervezőknek nem kellett visszafogniuk magukat. Az, ami máshol nevetséges giccsparádé lenne, ebben a környezetben még teljesen elfogadható. Ennek köszönhetően meglehetősen jellegzetesek ezek a termékek, kinek ne vonzaná a szemét az oktogon formájú bordó doboz, amelyben 6 kis golyó található, vagy az egyedi hegedű, ami még ennél is elegánsabb, és a golyók mennyisége is duplája az előzőnek.

Bár ez persze mindegyik édességre igaz lehet, de ebben a kategóriában még jobban érezhetjük, hogy nem annyira a leemeljük-a-polcról-és-bekapjuk kategóriába, hanem sokkal inkább ajándéknak szánták őket. Az ajándékok esetében pedig fontos a változatosság, a Mirabell kínálatával pedig próbálja is kielégíteni az igényeket, a palettán mindenki talál az árnak/alkalomnak/megajándékozottnak megfelelőt: elegáns kiszerelés orvosnak, hivatalba; orchideás vagy fémdoboz a közeli hozzátartozóknak; vagy éppen egy-egy kis golyó a kedvesnek csakúgy ajándéknak.

A változatosság persze csak látszólagos, a belső ugyanis többnyire megegyezik ezekben. Darabonként csomagolt kis golyócskákat találunk az összes formában, ezek darabszáma szokott csak különbözni. A 17 grammos jellegzetes labda egyébként arany színű papírba van csomagolva, a különböző feliratok között Mozart arcképével. A mester arcképe alatt egy Mirabell jelzés biztosít minket arról, hogy mit is tartunk a kezünkben. Nem könnyű szépen lehámozni az arany fóliát, mert elég vékony és könnyen szakadozik (persze normál felhasználás esetén ez nem okoz olyan nagy problémát, mint amikor az ember a blogjához akarja fotóháttérnek felhasználni a papírt).

Kis türelemmel azért el lehet jutni a tartalomhoz, ami a leírásnak megfelelő összetevőkből áll. Félbevágva a külső azért persze már nem olyan szemet gyönyörködtető, mint ahogy az a reklámképeken látható, a középső marcipán nem annyira szabályos golyó, és a valóságban sem az a rikító pisztácia zöld, mint a rajzolt képeken (persze ha úgy nézzük, hogy ez némi extra adag színezékkel megoldható lett volna, talán még jobban is jártunk így).

A golyó illata egyébként nagyon finom, erősen érezni a kakaót. Rétegről-rétegre ízlelgetve az első állomás a burok, ami enyhén savanykás, amolyan mikulás csoki érzésem támadt tőle. Az ez alatti réteg először egy világos nugát, aminek az íze kellemes, bár számomra szobahőmérsékleten keményebb a megszokottól, majd még tovább haladva a mag felé következik a sötét csokoládé, ami nekem csalódás volt az ízetlenségével. Legbelül pedig található a termék legfőbb jellemzője, a zöld marcipán golyó, ami valóban finom, de olyan aprócska, hogy ember legyen a talpán, aki a golyót egészbe bekapva felfedezi az ízét.
 
Energiatartalom: 535 kcal/100g
Ára: 199 Ft/db (Mozart Souvenir) -  igazán túlzottnak érzem az árát, bár nekem egyébként se nyerte el a tetszésemet

Echte Reber Mozart-Kugeln

Ezek után már csak reménykedni tudok, hogy a német Reber nagyobb eladási aránya nem véletlen. A csomagolás talán valamivel visszafogottabb, de az eleganciát és Mozart arcképét ez is magán hordozza, és a többi édességhez viszonyítva ugyanannyira hivalkodó a polcokon. A németeknél is megtalálható a standard doboz, és persze a hegedű is elmaradhatatlan Amadeus világában. A Reber választéka is sokrétű, van 24 darabos kiszerelésű fémbőrönd, szív formájú dobozok, úgyhogy itt is megtalálja mindenki a maga igényeinek megfelelőt. Ajándéknak természetesen ez is tökéletes.

A csomagolás egészen hasonló, csak más szögből látjuk a zeneszerzőt, és persze a kép alatt a Reber szót olvashatjuk. Mint arról már volt szó, itt egy másfajta gyártástechnológiát választottak, emiatt a golyó nem teljesen golyó, az alja egy kicsit lapos maradt. Pontosan lemérve kicsit nagyobbnak tűnik, és ez nem ment a minőség rovására, a 20 grammos kugli csokoládé burokja számomra kimondottan ízletesebb, markánsabb. Itt sem maradt el a nugát réteg, ami kicsit vékonyabb a kelleténél, ami elég nagy kár, ugyanis ez is határozottan finomra sikeredett. Az osztrák változattal ellentétben itt kétféle marcipánnal találkozhatunk, és meglepő módon ez tényleg jól érezhető különbségeket jelent. A mandulamarcipánból itt már egyértelműen kiérezni a mandulát is, a pisztáciamarcipán pedig kifejezetten kellemes, intenzív ízű. És végül jön az egész golyó magja, a belső nugát. Ez édesebb a konkurens tölteléknél, és mogyorósabb is. Szép türelmesen rétegekben fogyasztva tehát ezeken az élményeken haladhatunk végig, de annak sem kell csalódnia, aki mohón bekapja azonnal az egész golyóbist, itt egyben kóstolva is egy intenzív összhatás érezhető. Ízlések és pofonok persze, hogy kinek melyik ízlik jobban (nekem ez utóbbi, de gondolom egy osztrák marketinges ezt egészen másként látná), de az mindenesetre bizonyos, hogy a Reber Mozart kugli íze teljesen eltér a Mirabell-golyótól. Ami fontos tanulság lehet mindazoknak, akik már kóstoltak egy hasonló terméket, és az esetleges csalódás után nem is próbálkoztak többet ebben a kategóriában (nem is beszélve a többi variációról, hiszen az eredeti és az igazi mellett számos gyártó készít hasonló édességeket).

Energiatartalom: ? kcal/100g
Ára: 199 Ft/db (Mozart Souvenir) – hamár golyó, akkor inkább ez.