Csokoládé eredete
A csokoládé alapanyaga a kakaóbab, amely a 12-18 métere megnövő 
Theobroma cacao nevű fa termése (a theobroma szó jelentése "istenek eledele"). A kakaóbabból először a maják (i.e. 1500 körül) készítettek fűszeres italt, xocolatl-ot (csokoládé), ennek alapanyagai a kakaó, víz, fahéj, ánizs, chili és kukoricaliszt voltak. Gyorsan felismerték a benne rejlő lehetőségeket, így a kakaóbab szép lassan terjeszkedni kezdett, első körben a kontinensen belül (a maja kereskedők vitték el a kakaóbabot az aztékokhoz), majd pedig elindult világhódító utára (Európába jópár évszázaddal később a nagy felfedezők által jutott csak el).
Az első európai 1519-ben kóstolhatta meg az "istenek eledelét", amikor a spanyolok a mai Mexikó területére érkeztek és itt az őslakók Montezuma xocolatllal kínálták Cortést. Ez nagy sikert arathatott, és persze azonnal meglátták a benne rejlő gazdasági lehetőségeket, így az 1500-as években Spanyolországnak kakaó behozatali monopóliuma volt. Az általuk szállított ínyencség azonban már nem az őslakosok recepje alapján készült, a spanyolok ugynis kihagyták belőle a chilit, és cukorral, fahéjjal, szerecsendióval illetve vaníliával ízesítve fogyasztották (ez már közelít, de még így sem áll túl közel a jelenlegi csokoládéhoz).
Drágasága ellenére egyre több helyen volt elérhető Európában, ebben jelentős szerepe volt Ausztriai Anna királynénak, aki XIII. Lajos francia király feleségeként hozta át a csokoládét Spanyolországból Franciaországba. Elterjedését az ár mellett azonban vallási viták is hátráltatták, komolyan felmerült ugynis a kérdés, vajon megszegi-e a böjtöt, aki a csokoládéitalt fogyasztja. 1569-ben V. Pius pápa a xocolatlt olyan kellemetlennek találta, hogy az ital fogyasztását nem tekintette a böjt megszegésének.
A kísérletező kedvű európaiak persze nem elégedtek meg az eredeti ízvilággal, így hamarosan megjelentek a 
különböző variációk. A forró csokoládét például az 1600-as években kezdték inni Európában, II. Károly uralkodása idején (1660–85) vált divatos itallá Angliában a felsőbb rétegek körében. Az első csokoládét is kínáló londoni vendéglő, a Chocolate House, 1657-ben nyílt meg, ahol az új italon kívül kávét is fogyaszthattak a vendégek (és persze nem lehet nagy meglepetés, hogy sör is szerepelt az itallapon).
A csokoládé feletti uralom az évek folyamán kicsúszott a spanyol kezekből, ebben nagy szerepük volt az angoloknak, ahol az első csokoládégyár 1728-ban épült fel Bristolban. Bár számunkra tűnik a "természetes" állapotnak, de csak ebben az időszakban, a viktoriánus kor kezdetén készítettek először szilárd csokoládét. Az „ehető” csokoládé feltalálója pontosan nem ismert, de Angliában 1795-ben Joseph Storrs Fry találta ki, hogy 
a Watt gőzgép által kipréselt kakaóvajat újra össze lehet keverni a kakaóporral, s ezzel megszületett a tömbcsokoládé. Ennek eredményeként a Fry cég lett a legnagyobb csokoládégyártó Nagy-Britanniában, amely később a ma is létező Cadbury cégbe olvadt.
Hamarosan felzárkóztak a manapság már tradícionálisnak tekintett csokoládégyártó nemzetek is. A svájci Nestlé fivérek 1876-ban készítettek először tejcsokoládé-szeletet, ennek üzleti sikeressége gondolom senki számára sem lehet kétséges.
Ebben a korban tevékenykedett egy másik ismerősen csengő név is, Rodolphe Lindt berni csokoládégyárában a termékek minőségének javítása érdekében új eljárásokat vezetett be, módosította a csokoládégyártásnál használt alapanyagokat és a főzési időket. 1880-ban kidolgozta a mai élelmiszeriparban kenőgyúrásnak (vagy konsolásnak) nevezett csokoládéfinomítási eljárást, illetve a lágy fondant csokoládét.
Érdekességek
- Az egy főre jutó évi csokoládéfogyasztás - az USA-ban 4,6 kg, Hollandiában 7,7 kg, míg Magyarországon 3,95 kg. Az európai átlag 6,54 kg, Svájc csokoládéfogyasztása viszont kiemelkedő, évi 10,1 kg/fő.
- Gyermekmunka a csokoládéiparban – nem is gondolnánk, de felmérések szerint a világszerte elfogyasztott csokoládé nagy részét olyan kakaóból csinálják, amit törvénytelen gyermekmunkával, akár gyerekrabszolgák munkájával termelnek meg. A világ kakaó ellátása a nyugat-afrikai országokban, mint Mali, Elefántcsontpart, Kamerun, Ghána, Nigéria, ahol körülbelül 109.000 gyerekmunkás dolgozik veszélyes körülmények közt kakaóültetvényeken, olyan körülmények közt, amelyeket a gyerekmunka legrosszabb formájaként írnak le. 2001-ben a kanadai Mentsétek Meg a Gyermekeket jelentette, hogy 15.000 9 és 12 év közötti gyereket, becsalogattak vagy eladtak rabszolgának nyugat-afrikai kakaófarmokra fejenként 30 dollárért. A Nestlé (ő a harmadik legnagyobb kakaó-felvásárló Elefántcsontparton, van ott feldolgozóüzeme, raktára, exporteszközei, és tudatában van az igazságtalan munkakörülményekkel, mégis folytatja a kereskedést), Hershey's és Mars (több ilyen cégről nincs tudomásom) megegyeztek abban, hogy 2005 július elsejétől nem vásárolnak többé gyerekek kényszermunkájával dolgozó farmokról kakaót, de ezt nem tartották be…
…ugye így már nem is olyan édes a csokoládé? - Egészség - 40 gramm tejcsokoládé ugyanannyi antioxidánst tartalmaz, mint egy pohár vörösbor.
- Teobromin - a csokoládéban található teobromin az emberre serkentőleg hat, az állatoknak, mint a lovak, kutyák, papagájok, kisrágcsálók, és a macska, már kis mennyiség is mérgezést okozhat, ugyanis szervezetük sokkal lassabban képes lebontani ezt az alkaloidot.
- Könyvek és filmek - Roald Dahl norvég származású regény- és forgatókönyvíró 1964-ben írta meg a Charlie és a csokigyár című gyermekregényét, amelyből két film is készült. Az első volt a Willy Wonka és a csokigyár 1971-ben, majd harmincnégy évvel később megszületett a második feldolgozás, amelynek címe megegyezik a könyvével.
Szintén mozisiker volt 1992-ben a Szeress Mexikóban (Como agua para chocolate) című mexikói romantikus film.
1999-ben Joanne Harris regénye A csokoládé meghódította a világot, következő évben már meg is filmesítették. Ez szintén sikeresnek bizonyult, egészen három Oscar-díj jelölésig jutott: legjobb film, legjobb színésznő, és a legjobb eredeti filmzene.
.jpg)
